Drágáim!
Egyrészt
rettenetesen sajnálom, hogy megint ennyit csúsztam, és hogy ennyire
elhanyagoltalak benneteket, már megint… (imádom a nyárimunkát, de sajnos
elveszi minden időmet)
Ha úgy
gondoljátok, nyugodtan szóljatok, és abbahagyom az egész blogírást…
De ezt
a részt még meg szerettem volna írni. Re,élem tetszeni fog nektek! :)
Másodszor…
IMÁDLAK titeket! *-* El se hiszem, hogy ennyi kimaradás után még mindig velem
vagytok. HIHETETLEN ÉRZÉS! Bevallom, hogy mikor megláttam a kommenteket,
elsírtam magam… Elképesztőek vagytok! *-*
Jó olvasást! <3
xoxo Lilly
Harry Styles
Már
lemondtam róla, hogy valaha is újra rátalálok. Hogy egyszer elmondhatom neki,
félreértés volt az egész… vagyis, hogy hazudtam.
Hogy
még mindig tiszta szívemből imádom, és soha nem akartam eltaszítani magamtól,
hisz ezzel óriási fájdalmat okoztam mind a kettőnknek.
És most
Ő nézett vissza rám a focipályáról. A szívem egy pillanatra megállt dobogni, és
nem voltam benne biztos, hogy valaha újra el fog indulni. De mikor úgy döntött,
hogy nem hagy cserben, és tovább pumpálja a vért az ereimben, amilyen gyorsan
csak tehettem elugrottam az ablaktól, remélve, hogy nem látott meg.
Vérem
újra dübörögni kezdett, úgy ahogy már régen nem.
Bár a szívem teljesen összetört az elmúlt hónapokban, a lelkem még élt, de nagyon meggyötörten. Ebben a pillanatban viszont úgy éreztem,
mintha újra képes lennék élni. Érezni.
Louis Tomlinson
-Gyere Lil! Menjünk! - mondtam még egy fél óra focizás után, mikor
el kezdett szitálni az eső.
-Jaj Lou, még egy kicsit! Légyszi! Ki tudja mikor jövünk ki
legközelebb, és én nagyon élveztem.
-Eddig te nem akartál kijönni. - válaszoltam nevetve, hiszen egy
napja még hallani sem akart arról, hogy valaha labdába rúgjon. - De most már
nagyon esik, és nem akarom, hogy valami bajod legyen. És mellesleg nincs nálunk
semmi eső ellen védő szerszám, így mire hazaérünk, már egyébkent is bőrig
fogunk ázni. - ekkor olyan reakció következett, amire legkevésbé számítottam.
Egy halkat sikkantott, mögém meredt, és egy Lout suttogott.
Átfutott az agyamon, hogy esetleg a bántalmazója áll mögöttem, de
hogy az enyém, az még véletlenül sem.
Harry Styles
Ahogy a pályára sétáltam, már biztos voltam benne, hogy Ő az.
Hiszen senki más nem áll ilyen féloldalasan, és senki máson nem
lóg így a mez. Ha nem dobogott volna a torkomban a szívem, valószínűleg
elmosolyodtam volna. Nem vett észre, míg mögé sétáltam, viszont a lány annál
inkább.
Rám meredt, mintha felismerne, majd egy aprót sikkantott. Lou
villámgyorsan megperdült a tengelye körül, majd gyilkos pillantással nézett
rám. Aztán felismert…
Arcára az érzelmek különös keveréke ült ki. Tekintete tele volt
fájdalommal, és szomorúsággal, de volt benne még valami az előbbi dühből is. De
aztán vállait leejtette, és mérhetetlen fájdalom ült ki az arcára.
-Lou… - suttogtam, mert a hangom valahol még Londonban maradt,
hónapokkal ezelőtt. Arcán ömleni kezdtek a néma könnyek.
El akart fordulni, és elmenekülni, de ezt nem hagyhattam.
Még egyszer nem élném túl, ha el kellene veszítenem. Inkább
megtudom a fájdalmas igazságot, mintsem, hogy továbbra is kétséget között
tengődjek. Előreléptem, és elkaptam könyökét, de azonnal el is engedtem, mert
ahol összeértünk, mintha elektromos kisülés lett volna. Felém fordult, és rám
emelte tekintetét. Szeme csillogott a könnyektől, de gyönyörű volt.
Milliószor szebb, mint amilyenre emlékeztem.
Ebben a pillanatban telítődtem minden érzelemmel.
Nem voltam képes tovább magamba tartani az könnyeimet, így szabad
utat kapva folytak végig arcomon. Nem éreztem fájdalmat, se hiányt, se
csalódottságot, sőt még ürességet sem.
Nem bírtam tovább, ajkaira hajoltam.
Teljesen megdermedt, és óriási szemeket meresztett rám.
Nem érdekelt abban a pillanatban semmi, de ha el lökött volna
magától, kész lettem volna távozni. Azonban ahogy ajkaink összeértek, hirtelen
minden felrobbant körülöttünk. Rázott a görcsös sírás, és azt se tudtam hol
vagyok.
Érzések ezrei rohantak meg, olyanok amiknek még csak a létezését
sem sejtettem. Éreztem, ahogy ellazul, de nem csókolt vissza.
Kis kezeit mellkasomra vezette, és lassan el kezdett eltolni
magától.
Testem felé akart mozdulni, átölelni, és szorosan tartani, de
agyam tudta, hogy ez az elutasítás jele, és miközben ha lehetséges, még kisebb
darabokra tört szívem, lassan elhúzódtam.
Ahogy szemeibe néztem, mélységes megvetést, és sajnálatot láttam
kék íriszeiben, ajkain pedig egy apró mosoly játszott.
-Bocsáss meg Harry, de most arra kell kérnelek, távozz, vagy hagyj
elmenni. Nekem ez nagyon fáj… - nem bírtam tovább, félbeszakítottam.
-Szeretlek.
Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad
érzek. Bárhogy alakuljon ezután,
soha mással nem fogom ugyanezt érezni.
Akkor este a Management megkért, hogy hagyjalak el bármilyen
áron, mert különben tönkretettek volna minket, és … hát… bántottak volna.
Azt mondtam, hogy érted bármit megtennék, csak ne bántsanak,
mert nem tudnám elviselni, ha fájdalmat okoznának neked, és nem biztos, hogy
meg tudlak védeni. Ezért úgy gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha azt mondom,
hogy nem szeretlek, és akkor talán lesz esélyed találni valakit, akit
szerethetsz, és teljes életet tudsz vele élni.
Az pedig, hogy nekem fájni fog, nem érdekelt, azt akartam, hogy
neked jó legyen. Aztán úgy tettem, mintha nem fájna, és a többiekkel is
közöltem, hogy meguntam a velük való munkát, és semmit nem jelentenek nekem.
Viszont közben minden mondattal egyre kisebb darabokra szakadt a szívem. Nem
tehettem mást, csak némán hallgattam, mert nem mondhattam, el hogy fontosabb
vagy nekem, mint az életem.
Nem vágytam másra, csak, hogy elmondhassam az
igazat, de nem tehettem. - nem tudtam folytatni, mert szavaim elakadtak a
sírástól. - Nem tehetjük meg nem történtté … ami az elmúlt hónapokban történt velünk, de … még egyszer
az életben el akartam mondani az igazat, és tudni, hogy tudod, mi történt…
Azóta,
hogy akkor ott megismertelek, nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rád.
Aztán … elszakítottalak magamtól, amibe majdnem belehaltam, csak az tartott
életben, hogy te élsz… - könnyeim forró patakként csordogáltak le arcomon,
miközben én csak gyönyörű kék szemét tudtam nézni. - De most, hogy újra itt
vagy… hogy találkoztunk … minden jobban fáj mint ezelőtt. Most, hogy tudom,
hogy még vagy…, de nem vagy az enyém…
Régen, mikor még nem tudtam az érzéseidről, minél közelebb kerültünk
egymáshoz, annál jobban szenvedtem. De akkor még nem tudtam, mi is az a
fájdalom… Nem szerettem arra gondolni, hogy egyszer elválunk, úgy gondoltam
olyan nem történhet… - már nem láttam semmit, mert könnyeim egyre csak ömlöttek
szememből, így inkább lehajtottam a fejem, és zokogva folytattam. - Szellemként
kísért a csók, amit akkor este váltottunk … pontosan érzem
ahogy ajkaid az enyémhez érnek, és lassan simogatnak. Viszont most már egy fájó
sebhely van a helyén... A lelkem legfontosabb része vagy, és az hogy
kiszakítottalak magamból gyötrően fáj. Nem tudok így élni tovább… Ha te is úgy
szenvedsz, ahogy én, nagyon kérlek, mondd meg! Kérlek próbálj meg megbocsátani
nekem… - nem bírtam tovább, térdeim összecsuklottak, nem tartva meg engem, és
térdre borulja sírtam előtte tovább.
Louis Tomlinson
Alig kaptam levegőt, egész lényem meghajolt szépsége előtt. Szeméből
őszinteség sugárzott, és mikor térdre esett előttem, nem
bírtam tovább. Könnyeim nedves csíkot hagyva maguk után, gördültek végig
arcomon. Én is térdre ereszkedtem, szembe vele, és álla alá nyúlva megemeltem
csodálatosan gyönyörű arcát.
Harry Stlyes
Először
csak egy apró puszit kaptam, de én képes lettem volna ezzel is beérni. Csak
tudni akartam, hogy mellettem van, és ezt ajkai az enyémeken tökéletesen
bizonyították. Egy pillanat múlva azonban újra elhajolt, hogy szemembe
nézhessen.
Gyönyörű
kékségei könnytől csillogtak, aggodalom, kétségbeesés, és félelem sütött
belőlük.
Aztán
mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette
birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe.
Hosszan csókoltuk egymást, nem törődve azzal, hogy mi történik körülöttünk.
Levegőhiány
miatt egy pillanatnyi szünetet tartottunk, de után újrakezdtük.
Nem
tudtam gondolkodni, csak egy biztos pontba kapaszkodtam, hogy ajka az enyémen
van, az elmém csak ezzel az élménnyel van tele.
Aztán
lassan az utolsó gondolatom is elszállt, és átvette a helyét az egész testemet
átjáró bizsergés. Úgy tűnt, csodák mégis léteznek, csak hinni kell bennük…
Nagyon szép rész lett, fájdalmasan szép. VÉGRE VÉGRE ÉS VÉGRE egymásra találtak. Remélem Harry tisztázza magát a fiúk előtt is és újra összeáll a One Direction :-)
VálaszTörlésNagyon nagyon nagyon szépen köszönöm, rettenetesen sokat jelent nekem, hogyha ilyen csodálatos visszajelzéseket kapok! *----* Elképesztően örülök, hogy tetszett!:*
TörlésSemmit nem igérhetek..., de remélem jó lesz...;)
Nehogy abbahagyd, csodásan írsz :) Imádtam,és VÉGREEE. Van nálam egy kis meglepi :) http://somebromancewhit1d.blogspot.hu/2014/08/award-6.html Đ. xx
VálaszTörlésNem tudom eléggé megköszönni, hogy ilyen gyönyörű kommenteket kapok! *--* ELKÉPESZTŐEN örülök neked, és nagyon nagyon szépen köszönöm! Amint tudom kirakom! :*
TörlésTe szent ég. Annyira megható rész volt, hogy elmondhatatlan. Könnyek gyűltek a szemeimbe. Gyönyörű rész lett, teljes mértékben megérte rá várni.
VálaszTörlésU.i.: Olyan hatással volt rám ez a rész, hogy remegve írom ezeket a sorokat, szóval előre bocsánat az esetleges elírásokért.
Woooowwwww...... Aaaaaaaaa..... Nem hisszem el.... Sose hittem, hogy egyszer majd ilyen érzéseket tudok kiváltani belőletek..... ELKÉPESZTŐŐŐ....*----*(nagyon ciki de megkönnyeztem a kommentedet :/ :))
TörlésNagyon nagyon nagyon szépen köszönök minden csodálatos szót!<3
Végre. Istenem, ez olyan megható lett :')
VálaszTörlésAbba ne merd hagyni ezt a blogot! Ha kell várunk. Ennyi.
Imádtam ezt is :))
Annyira imádlak! *-* Nem tudom elégszer elmondani mennyire örülök a kommentjeidnek, elképesztően fontosak nekem!<3
TörlésHihetetlenül nagyon szépen köszönöm!:*
Nemrég találtam rá a blogodta es nagyon tetszik,de ha abba mered hagyni hatalmas bajok lesznek ! <3 ( amúgy ez a rész is fantastikusra sikeredett,várom a kövit.Mert tudod mi lessz ha
VálaszTörlésabbahagyod ! )
Xx Jacqueline
Nagyon örülök, hogy "megtaláltál"!*---* Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, elképesztően jólesnek! *-*
TörlésÜnnepéjesen megígérem, hogy nem hagyom abba! :*
Sietek ahogy tudok! ;)
Ez egy iszonyat aranyos rész lett. érdemes volt rá várni.
VálaszTörlésAnnyira cukik, ,,,, viszont most nem várathatsz ennyit a folytatással!!!
Hozd gyorsan a kövit. ÓÓÓ de aranyosak. IMÁDOM!!!
és téged sem kevésbé.
Becca/2 ;)
Annyira sokat nem kellett rá várni.... kevesebbet, mint a Larry Coming Outra...
TörlésNagyon nagyon szeretlek, és nem tudom eléggé megköszönni, hogy vagy nekem:
Lilly <3
Még csak a gondolatát is verd ki a fejedből, hogy abba hagyod ezt a blogot.
VálaszTörlésNem hagyhatod abba, eszméletlen ahogy írsz, állati nagy fantáziád van, nagyon imádom!
Ez a rész pedig könnyeket csalt a szemembe. Átadja a fájdalmat, ésolyan szörnyű volt szenvedni "látni" őket, és most hogy végre megint minden rendben van, egyszerűen... wow
az utóbbi pár résznél eltűntem a kommentelők közül, bocsánat érte, mostantól mindig itt leszek. :3
Imádom, nagyon jól írsz és hozd hamar kérlek a folytatást, mert nem sokáig fogom bírni. ;)
xxx
Reni
Reneem! Nem lehet, és nem is tudom eléggé megköszönni a szavaidat, ezek éltetnek engem igazán. Ezekért fejeztem be, és nem hagytam örökre nitott kérdésnek a végét. Nem tehettem meg veletek, nem érdemeltétek volna meg, hogy ne teljesítsem a kéréseteket, ha tudom...
TörlésNagyon nagyon köszönöm, és szeretlek:
Lilly <3
Jezus Úristen tegnap kezdtem el és Édes Istenem a utolsó 5 részt zokogva olvastam el.Hihetetlenül csodálatosan írsz <3 nincsennek szavaim mindegyik rész magaval ragadt, nem tudtam abbahagyni az olvasást,amíg el nem olvastam az utolsó részt is ami fent van <3 <3 Annyira gyönyörű lett, annyira csodálatos, vegre megint egymásra találtak es ahogyan ezt leírtad az valami eszmeletlen minden porcikam remeg<3 Köszönöm ezt a hatalmas elmenyt.Nagyon,nagyon szepen kérlek gondolkozz el a folytatáson,muszaj tovabb olvasnom az írásaidat Kérlek folytasd <3
VálaszTörlésTündiiii *----*
TörlésNem tudom eléggé megköszönni, hogy vagy! Én a te kommenteden sírtam...
Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm, imádlak *----*
Lilly <3
Nagyon nagoyn szépen köszönöm, a te véleményed mindig is az egyik legfontosabb volt számomra!
VálaszTörlésImádlak:
Lilly<3