Szióka Mindenkinek!
Nem tudom
szavakba önteni azokat az érzéseket, amiket a kommentekkel kiváltotok belőlem.
Néha csak ülök, és várom, hogy mint egy álom eltűnjenek a kedves szavaitok, de
mindig maradnak. Nagyon nagyon nagyon jól esik, imádom olvasni minden
sorotokat. Nem tudjátok elképzelni nekem ezek mennyire számítanak a mindennapok
túléléséhez. Nem tudom elégszer megköszönni őket!
Hát igen,
a rész… A fáradság, és az egyéb fájdalmak minden írástudást kiöltek belőlem.
Ezt a részt nem így képzeltem, sokkal meghatóbbnak, illetve olyannak amivel
majd könnyet tudok csalni a szemetekbe. De ez nem sikerült. Nagyon sajnálom, és
szégyellem. Ígéretemhez híven megpróbáltam jobban írni, de nem hiszem, hogy
sikerült volna. De remélem azért tetszeni fog nektek! :)
Nagyon nagyon jó olvasást!
Lilly Stylinson
Louis Tomlinson
1
hónappal később
Kitörölhetetlenül a tudatomba égett az a nap, sosem
fogom elfelejteni. Életem legboldogabb és egyben legborzalmasabb napja volt.
Mintha minden lassított felvételben történt volna. Ahogy meghallottuk lentről a
hangot, mind a ketten megdermedtünk. Aztán léptek közeledtek a szobánk
ajtajához…
-Harry
vagyok, bejöhetek? - hangja szokásához híven mogorva volt. Azóta a nap óta alig
szól hozzám, vagy ha mégis, akkor minden érzelem nélkül.
-Gyere…
- suttogtam elhalóan, mert már úgy is nyitotta az ajtót. Az ágyamon ültem, és
rajzoltam éppen, így mikor észrevett, leguggolt elém.
-Figyelj
meg kellene beszélnünk a történteket. Nem akarok neked fájdalmat okozni, de
tudnod kell az igazat. - nézett szemembe. Zöld íriszébe semmi érzelmet nem
tudtam felfedezni.
Gyorsan magunkra kaptuk a takarót. Mint a horror
filmekben, olyan lassan nyílt ki az ajtó. És mint a horror filmekben, itt is a
legnagyobb rémálmom lépett be…
-Amiket
akkor mondtam, többnyire hazugságok voltak.
Nem
tudom mi ütött belém akkor, nem állt szándékomban ekkora fájdalmat okoznom.
Abba nem hazudtam, hogy szeretlek, de csak úgy, mint legjobb barátot.
De azt hiszem, az akkori tettemmel tönkretettem a barátságunkat.
Már nem érzek
irántad semmit, még barátságot sem. - minden szót
nagyon lassan és tisztán ejtett.
Szavaitól
egyre kisebb és kisebb részekre törött a szívem. A gombóc a torkomban
pedigegyre nagyobbra és nagyobbra nőt.
De
hiszem számítottam erre, tudtam, hogy valami nincs rendben, de hogy mondhatott
ilyet, ennyi együtt töltött idő után… Hogy lehet, hogy nem érzett semmit…
Tisztán emlékszem ahogy a Modest! egyik embere felszólította Harryt, hogy öltözzön
fel és menjen vele. És én ottmaradtam…
-Te …
nem éreztél … semmit? - könnyek szúrták a szemem, de nem akartam sírni, még
nem.
-Nem. -
hangja kemény volt, és hiába bámultam gyönyörű smaragd szemeibe, nem találtam
bennük semmi érzelmet, semmit ami ellent mondott volna szavainak.
-Természetesen
közös pillanataink mindig megmaradnak majd emléknek, de csak kísérleteztem
veled, nem gondoltam komolyan.
Nem
gondoltam, hogy te komolyan fogod venni, így nem szándékosan okoztam neked
fájdalmat. Sajnálom, de egyszer csak minden fájdalom elmúlik, és találsz majd
valaki mást, aki viszont fog szeretni. De az nem ÉN leszek. - nyomta meg az
„én” szócskát.
Hogy
tudott ennyit hazudni, teljesen olyan volt mintha tiszta szívből mondta volna
őket. Végig a szemembe hazudott… hogy lehettem ekkora idióta?!
Már nem
tudtam visszatartani a könnyeimet, szabad utat adva nekik kezembe temettem az
arcomat. Szaggató kín járta át a testem, és éreztem ahogy a szívem kettéhasad.
Semmit nem akartam többé tudomásul venni, semmit a világon…
Legszívesebben a
csillagos égig ordítottam volna a fájdalmamat, és hogy jobban szeretem
mindennél, de nem tudtam. Belül viszont sírva ordított a szívem.
Csak
tompán érzékeltem, ahogy kinyitja az ajtót.
-Isten
veled Louis! Vigyázz magadra!- utána akartam kiáltani, hogy jöjjön vissza,
szükségem van rá, de nem tudtam.
Elment,
elment Ő, akit mindennél jobban szerettem…
Liam Payne
Másnap
Fogalmam
sincs honnan tudták meg, hogy Lou és Harold szeretik egymást, de bárkitől, azt
most gond nélkül megfojtanám.
Tegnap
Harry összecsomagolt és elment, délután pedig megjött a Management és
elmondták, hogy bár nem bomlik fel a One Direction, kötetlen ideig
elhalasztanak mindent, minden koncertet, fellépést…az életünket… mert Harold
nem akar velünk tovább együtt „dolgozni”.
Ennél
nagyobb bántást el se tudtunk volna képzelni, hisz a testvérünkként gondoltunk
rá. De most mindennek vége, most már csak egy hazug idegen.
Louis
egész éjszaka zokogott, nem engedett be magához. Haroldnak adta a szívét, ő
elvette, összetörte, és félholtan eldobta Lout magától, megfosztotta minden
érzésétől...
Nem
mosolygott, nem nevetett, már nem az a vicces ember volt, mint régen. Csak
lehajott fejjel jár, kel a lakásban…és sír és sír…
Louis Tomlinson
Az idő
múlik, bár fájdalmasan lassan. A másodpercmutató minden kattanása kín.
Kettő
lehetőségem van. Vagy érzem az elviselhetetlen fájdalmat, amitől minden
pillanatban úgy érzem, hogy összeroppanok.
Nem
éreztem még ekkora fájdalmat soha életemben. Fájt gondolkozni, hiszen minden
gondolatom körülötte forgott.
Nem
tudtam elképzelni a levegővételt nélküle, hiszen Ő jelentette nekem az éltető
oxigént. Fáj nélküle a létezés.
Vagy
pedig kizárok mindenféle érzést, és csak lebegek a semmiben. Általában az
utóbbit választom. Csak próbálok létezni nélküle.
Eltelt
három hónap, de a fájdalom napról napra csak rosszabb. Az idő megy tovább, és
nekem is vele kell tartanom.
Elköltöztem
a többiektől és Skóciába mentem. A többiek nem akarták, mert ha nem szóltak rám
otthon, nem ettem, sőt semmit nem csináltam, de nem is volt mit.
A
magány viszont hátha begyógyítja a sebeimet, bár ha meglátok bármit ami rá
emlékeztet, felszakadnak újra és újra.
Minden
este az álmokba menekültem sírva, és reméltem, hogy reggel úgy ébredek, hogy
mindent elfelejtettem… de természetesen, ez sosem sikerült.
Hiába,
nem tudtam volna tovább olyan helyen élni, ahova Ő előtte betette a lábát, túl
nagy fájdalmat okozna.
Mindent
elvitt magával, kivéve egyik pólóját, amit óriási szerencsétlenségemre én
találtam meg, és mikor megéreztem a Harry illatot, olyan heves sírógörcs fogott
el, hogy majdnem megfulladtam a saját könnyeimben. A srácok nem tudtak velem
mit csinálni, megvárták amíg belealszok a sírásba, és akkor felvittek a
szobámba, a pólót pedig megsemmisítették.
Először
gondolkoztam az öngyilkosságon, de amíg tudom, hogy ő él, addig én is akarok.
Nem kívántam már a halált, nem akartam fájdalmamban ordítani.
Csak hiányoztak a
felgyorsult szívdobbanásaim, amiket mellette éreztem. Már nem akartam semmit,
nem érdekelt, ha nélkülem boldog… Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen,
akitől életem minden pillanata függ, hiszen nekem nincs olyan, hogy egyetlen.
Ment nekem ő lett volna az. Az egyetlen, csodálatos.
Hiába,
nem látom őt soha, de soha többet.
A fiúk
néha meglátogattak, meggyőződtek róla, hogy rendben vagyok-e. Egy idő után már
képes voltam tettetni, hogy minden rendben, de mosolyogni örökre elfelejtettem.
Eltűntek azok az izmaim, amik régen a számat mosolyra húzták.
Egy kis
lakást vettem meg, egy aranyos kis kerttel. Két hét után találtam benne egy kis
eldugott szobát, ami a padlásról nyílt, valószínűleg ezért nem vettem észre
előbb.
Ezt
berendeztem rajzszobának.
Minden
falat átfestettem fehérre, és elkezdtem telerajzolni a falakat, vagy pedig
lapokra rajzoltam, amiket aztán a falra ragasztottam.
Az
elején még nagyon béna voltam, de 2 hónap alatt, úgy hogy minden nap ezt
csináltam, kezdtem belejöttem. Minden
rajz Őt ábrázolta, úgy ahogy én emlékeztem rá, mosolygósan.
A szeme mindegyiken
úgy ragyogott, mint miután megcsókolt… Sose tudom elfelejteni, milyen érzés
volt mikor ajka az enyémhez ért. Nem, nem vagyok rá képes.
Már nem
sírtam, nem volt hozzá erőm, csak rajzoltam és rajzoltam.
Minden érzésemet
rajzolásba fojtottam, nem vágytam semmi másra, csak rá, és ezek a rajzok
segítettek, hogy arca minden egyes szögletére emlékezzek.
Nagyon nagyon jo lett!!*--*
VálaszTörlésEs szerintem igy is eleg szomoru lett:( de tetszik, nagyon jo:*
Kösziiii! *-* Sajnálom most csak ilyen telt tőlem! :(
TörlésOh, nagyon jóó, csak szomorúú, bár most megfojtanám Harryt amiért azt mondta, hogy végig átverte Louist:D
VálaszTörlésA Harrys rajz a tied vagy vki másé? Mert nagyon király *-*
Köszönöm szépen, és én is egyet értek veled, bár én tudom mi a folytatás! <3 ;)
TörlésSajnos ez nem az enyém, bár nekem is van! Lehet hogy majd egyszer megmutatom! ;)
Megkeresem Harryt és megverem. Ajj, szegény Louis:c
VálaszTörlésNagyon jó lett csak kár, hogy ilyen szomorú.:3
Nagyon köszönöm, hogy írtál, örülök, hogyha tetszett! *-* :*
TörlésHello! Tegnap kutakottam és rátaláltam blogodra, nagyon tetszik, ügyes vagy :) Csak így tovább, várom a kövit ;)
VálaszTörlésÚristen úristennnn úristtteeennnn..... Vaaaaaa...... Uuuuuuuuuu..... TE JÓ ÉGGGG!!!!!
TörlésDreamy Girl... nem ezt nem hiszem elllll..... U u u uuuuuuu......
Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon örülök, higy tetszik, te jó ég Dreamy Girl-nek... Vaaaaaa.... *---* <3
Nagyon nagyon nagyon köszönöm!!!! *-----* :3
Azt hiszem szívinfartust kapta! Nem ezt nem hiszem elllll..... Sikítva ugrottam a barátnőmm nyakába! Urrriiiistteeennnn nem hiszem el, hogy Greamy Girl olvassa a blogomat! Vaaaaaa.... Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon kösszzztöönömmmm!!!! *---* <3
TörlésEz nagyon kedves tőled! :3 Köszönöm! :$
TörlésSzeretnélek meglepni egy díjjal, mivel nagyon ügyes vagy és megérdemled! :3
http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/p/dijak.html
Ooooooooooohhhhh...... Úristennn.... nem tudom elmondani mennyire örültem neki! Vaaaaaaaaa..... Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! <3 *---*
TörlésKedves Lilly!
VálaszTörlésElolvastam. Egy szuszra. Nagyon, nagyon, nagyon aranyos, amilyen Te is vagy!!!
Szeretem, hogy nincs benne erőszak, ahogy az érzéseikről írsz, és a váltakozó nézőpontokat is. Kíváncsian várom, hogy mi történik ezután. Szegények annyit szenvedtek már, remélem végre igazán összejönnek.
Nagyon várom a kövit!! Fel is iratkoztam.
sok puszi: Becca
Vaaaaaaaaaa...... Te jó isten.... Wooowwwww..... NEM, 1000%, HOGY CSAK KÉRZELŐDÖK! BECCA... TE JÓ ÉG... *---* Nagyon nagyon nagyon nagyon... úristen, nem tudom elmondani, mennyire megtisztelve érzem magam olvasod a blogomat, ez nagyon nagyon nagyon hihetetlen számomra! Imádlak olvasni, és bár nem ismerlek, mégis mint személyt is imádlak! Vaaaa....
TörlésNagyon nagyon nagyon köszönöm, sietek ahogy tudok! *-* <3