Hellóka Drága Olvasóim!
Nagyon
nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, el se tudjátok képzelni, milyen
örömöt tudtok nekem ezekkel okozni! *---* Dreamy Girl-nek pedig nem tudom
elégszer megköszönni a díjat! Fantasztikus érzés volt, mikor elolvastam, hogy
díjat küldtél nekem! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm!<3
Lassan
itt az évvége, remélem most már majd gyakrabban tudok részt hozni, és talán
stressz nélkül jobban is fog menni az írás, és akkor színvonalasabb részeket
olvashattok tőlem! :)
Naygon
szeretnék „reklámozni” egy blogot, amit szerintem mindenkinek nagyon fontos
lenne olvasni, mert egy zseni az írónő. ---> More Than Friends
Mindenkinek
nagyon ajánlom, nekem nagyon nagyon tetszik. ;)
(remélem
akkor nem baj, hogy reklámozlak)
A részről
nem igazán tudok mit mondani, úgyhogy inkább:
Jó olvasást mindenkinek!
xoxo Lilly
(ez az én rajzom)
Louis Tomlinson
Azt
mondják, egy idő után minden megfakult emlékké válik, de én nem tudom őt
elfelejteni. Telnek a hónapok és szinte semmit nem tudok róla.
Nekem ő
volt az életem, de úgy tűnik én csak egy rövid, semmitmondó fejezet voltam az
övében. A szívem menthetetlenül összetört, és bár elméletileg az idő rá az
egyetlen gyógyír, de ahogy telik az idő csak egyre jobban fáj.
Ha rá
gondolok eszembe jut, minden boldog pillanat, minden érintése a bőrömön itt
maradt.
Az első
hónapokban reménykedtem, hogy keres, csak nem talál, viszont azóta már lassan
fél év telt el. A fiúkat se kereste, nem írt semmit, elment. Végleg. Ennyi
volt. Ennyit számítottunk neki.
Már
sötétedett, mikor a szokásos vendéglőmből tartottam „hazafelé”. Ahol ő nincs
azt nem tudom hazának mondani.
Minden
este oda jártam, mert ott még mindig jobb volt mint otthon, magányosan. Mindig
elvonultam egy félreeső asztalhoz, és hallgattam az ajtó fölé szerelt csengő
csilingelését, az emberek beszélgetését, lányok nevetgélését, a pincérek
cipőjének kopogását. Figyeltem kibontakozó kapcsolatokat, láttam ahogy
mosolyognak az emberek, de én csak tengődtem.
Itt
talán senki nem ismert, de ha ismert is, nem ismert fel. Már csak egy
felismerhetetlen lenyomata voltam régi önmagamnak. Nem tudtam mosolyogni, de
már sírni sem. Általában csak meredtem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy
mennyi arra az esélyem, hogy ha lehunyom a szemem, meghalok. De sajnos nem volt
ilyen kegyes a sors.
Ha
vissza tudtam volna menni az időben, valószínűleg még azt is megakadályoztam
volna a régi énemnek, hogy az X-factor ezer kilométeres körzetébe betegye a
lábát.
Az ami
körülbelül 6 hónapja történt, akkor éjszaka történt már csak olyan volt, mint
egy vicc. El se tudom képzelni, hogyan bízhattam Harrybe. Az érzéseimet
felhasználva tett ezzé a lelki roncsá, aki most vagyok. De nem tudok rá ezért
haragudni, ő csak őszinte volt.
A
macskaköveket számoltam a talpam alatt, hiszen ha csak nagyon kicsiny
mértékben, de ez néhány percre elvonta a figyelmemet Hazzaról.
Ilyenkor
csak lebegtem a semmi végtelen felszínén, hiszen már úgyis csak a gondolata
éltet. Nem éreztem még ekkora kínt, de még csak tized ekkorát sem. Szinte most
már minden este úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, hogy soha nem ébredek
fel.
Egy
lány sikítása hasított bele a lassan éjszakai csendbe. Összerezzentem, de
tovább sétáltam.
-Segítség!
Kérem valaki segítsen…
Harry Styles
6
hónappal korábban
Minden
tagom remegett a dühtől a fogva tartó kötelek alatt. Hogy képzelik, hogy egy
székhez kötözhetnek, azok után, amennyi pénzt rajtunk kerestek!? És mit tettem?
Ebben a rendszerben már szeretni sem lehet?
-Nem,
nem tudnak kényszeríteni! Soha nem tennék ilyet! Szeretem Louist értse már meg!
- üvöltöttem Dave , a Modest! egyik emberének képébe. Ocsmány vigyora azonban
szavaimtól még nagyobbra húzódott.
-De
tudlak kényszeríteni, te kis buzi! Te génhibás undormány! De hiába, a
fizetésemet miattatok kapom, ezért nem ölhetlek meg se téged, se azt a buzi kis
barátodat, pedig minnél kevesebb van belőletek, annál jobb! Gyomorforgató,
ahogy szeretitek egymást! - vonyítva felröhögött. Ha a kötelek nem tartanak
vissza, már rég letéptem volna a bőrt az arcáról.
Engem
nyugodtan sértegessen, nem érdekel, de Lout nem! Ő olyan ártatlan, nem tehet
semmiről, nem érdemli meg, hogy ilyen szavakkal illessék. - Ha nem hagysz fel a
buzulással, elintézem hogy a kis bandád minden rajongója elpártoljon tőletek.
Senkik lesztek! Én hát lehet, hogy jól állna a lila a kis pajtásodnak, főleg a
szeme alatt! - válla rázkódott a röhögéstől.
Egy
biztos, ez az ember sem volt még szerelmes, de abban is kételkedek, hogy
egyáltalán képes emberi érzésekre. Tehetetlen dühöm könnyei lassan előtörtek,
de nem is akartam őket visszatartani.
-Jaj ne
sírj Drágám! - paskolta meg arcom, majd visszakézből arcon csapott. Ennél
nagyobb megalázást már el se tudtam képzelni. De Louért bármit kibírok, csak őt
ne bántsák, mert abba belepusztulnék. Nagyobb biztonságban lenne, ha soha nem
ismer meg. Mindenről én tehetek, legfőképp, hogy most veszélybe került a testi
épsége.
-Mit
akar, maga féreg? Bármit megteszek, csak Louist ne bántsa! - nem akartam
könyörögni, de az a kilátás, hogy talán a szerelmemnek baja esik, teljesen más
fényben tüntetett fel mindent.
-Csak
hagyd el örökre! - hangzott a tömör, de borzalmas válasz.
Louis Tomlinson
A lány
hangja kétségbeesetten zengett az üres utca elhagyatott házinak falairól
visszaverődve. Nem gondolkodtam, azonnali elhatározásból elindultam a hang
forrásául szolgáló keskeny utca felé. Befordulva a sarkán borzalmas látvány
fogadott.
Egy 16
éves forma lány próbált szabadulni egy nála 20-szor erősebb szorításából. A
harisnyája már darabokra szakadva lógott lába körül, pólója az elejénél
felszakítva hullámzott körülötte. Egyértelmű volt a férfi szándéka, ezért végig
sem gondolva a dolgot indultam meg futva feléjük, és amint odaértem, teljes
erőmből bevertem egyet a pasasnak. Nekem sem volt túl sok esélyem ellene,
viszont az ütés váratlanul és készületlenül érte, ezért kissé megtántorodva
elengedte rabját, aki ernyedten a földre hanyatlott.
A
támadó azonban csak megdöbbent, különösebb baja nem lett, bár mintha vért
láttam volna szivárogni az orrából. Láttam abból, ahogy felém fordult, és abból
ahogy tekintete rám fókuszált, hogy a lány már nem érdekli, csak az aki
megzavarta őt.
És az
sajnos Én voltam. Nem igazán tudtam mit tegyek, nem láttam semmi esélyét, hogy
az ütéseim bármit is érjenek, de nem így akartam meghalni. Az elmúlt 6 hónap
minden dühét az ütésembe sűrítettem, és az orrát célozva újra megütöttem.
Hallottam az undorító reccsenést, ahogy valószínűleg eltört az orra. Vérző
testrészéhez kapott, és egy lépést
hátrált, ezzel időt adva nekem a gondolkodásra.
Ahogy
körülnéztem a sikátor szerű utcán nem láttam semmit elszórtan heverő téglákon
kívül. Elképedtem saját magamon, ahogy felkaptam egy téglát, és verni kezdtem
az embert. A szemem előtt végig Harry arca lebegett, az miatta érzet fájdalom
adott erőt minden ütéshez.
Abban a
pillanatban, amikor gondolataim rá terelődtek, szememet ellepték a könnyek, és
már azt se láttam mit ütök, csak újra és újra lesújtottam a kővel.
Mikor
éreztem, hogy a földön alattam fekvő ember izmai elernyednek, abbahagytam, és
megtöröltem a szemem. Az arcát elnézve nem sok ütésem talált célt, de arra elég
volt, hogy elájuljon.
Remegő
kezekkel és térdekkel álltam fel, ujjaim közül a kő kicsúszott, és koppanva
földet ért. Ahogy végignéztem a férfin, az össze-vissza zúzódott arcán, és a
vérző orrán, nem hittem el, hogy én műveltem ezt vele.
Szinte
megsajnáltam, azonban eszembe jutott, miért is történt mindez. Megpördültem a
tengelyem körül, és tekintetemmel a lányt kerestem. A falhoz kuporodva ült
remegve, és némán zokogott. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy biztonságba
juttassam.
Odasétáltam,
majd leguggoltam él.
-Nyugi,
már nem lesz semmi baj. Hazaviszlek magamhoz, és honlap reggel pedig
megbeszéljük, hogy mi legyen utána. Oké? - tekintete fátyolos volt a könnyektől
miközben egy aprót bólintott.
A
húgaimnál megszokott mozdulattal felemeltem…
Harry Styles
-Meg
kell tenned a többiek érdekében. Szegény Niall szerinted, hogy boldogulna a One
Direction nélkül!? Egy gyári munkás lenne, mert esze az nincs túl sok. - ennél
a mondatnál megeresztett egy vicsor szerű vigyort. Az undorom még tovább
fokozódott, de sajnos eltalálta azt amivel zsarolhat.
-Megteszem!
- ordítottam, miközben a fájdalom könnycseppjei végigfolytak az arcomon. Láttam
ahogy elégedett arccal megfordul, és kisétál a szobából.
Louis Tomlinson
Miközben
hazafelé igyekeztem vele, elaludt a karjaimban. Otthon leraktam a nappali
kanapéjára, és elmentem vizet engedni a kádba. Ahogy az megtelt forró vízzel,
kimentem, és gondolkodás nélkül elkezdtem levetkőzteti a lányt. Ahogy lekerült
róla a felső, és a szoknya, láthatóvá váltak már régebbi lila és zöld foltok,
apró zúzódások mindenfele a testén. Nem zavart meztelen testének látvány,
hiszen a húgaimat is vetkőztettem már, és nagyobb, ilyen idős korukban is
láttam őket teljesen meztelenül.
Mikor
lekerült róla minden ruhadarab, óvatosan felemeltem, nehogy fájdalmat okozzak
neki, és bevittem, majd a kádba helyeztem ernyedt testét.
Nem
tért magához a víz érintésére sem, el se tudtam képzelni, mennyi hasonló
helyzetet élhetett át az elmúlt időben, amikor nem mentették meg.
Egy
fürdő szivaccsal végigmostam a testét, ahogy arcához értem, és azt is
törölgetni kezdtem, ahogy lejött a festék róla, megpillantottam egy nagyobb
vágást, ami szeme szarkától indult, és a hajtöveinél ért véget. Szörnyű és
borzalmas volt látni, hogy valaki ezt tette vele. Bárki is ez a lány rengeteget
szenvedhetett.
Ahogy
végeztem felcipeltem a másik hálószobába, és óvatosan lehelyeztem az ágyra,
betakartam, és kimentem a szobából.
Te úr isten!! Ez eszméletlen jó lett!! Nem tudok mit írni róla, mert még nem tértem magamhoz..olyan hatással volt rám ez a rész..! Csak így tovább, várom a folytatást!!;)<33
VálaszTörlésNagyom szépen köszönöm! :) Nagyon örülök, hogy sikerült ekkora hatást gyakorolnom rád! *-*
TörlésRemélem az is tetszeni fog! :')
Úriistennn... Nekem még mindig kisebb szívinfartust okoz mikor meglátom, hogy írtál! Már a 7. résztől kezdve folyamatosan olvastam a blogod, és imádtalak, sose gondoltam, hogy egyszer majd azt írod nekem, hogy tetszett amit csináltam! Woooowww... Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! De hozzád képest senki vagyok!<3 *---*
VálaszTörlésNagyon jó lett:) Nagyon jól rajzolsz:D Nekem legalábbis nagyon tetszik :) Én is hoztam neked egy díjat :)
VálaszTörléshttp://larrystylinson-one-shots.blogspot.hu/2014/06/4-dij.html
Jajjjj.... Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! Ez nagyon nagyon nagyon sokat jelent nekem! *---* Nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a díjjat! El se tudom mondani, mennyire örülök neki! :') <3
TörlésNagyon jó lett, imádom, és remélem hamarosan találkoznak. :3
VálaszTörlésA lány pedig..jaj, szegény.:c Még jó, hogy Louis megmentette.
Nagyon örülök, higy tetszett, nagyon szépen köszönöm, de minden nap, minden percében megváltoznak a terveim, hogy mi legyen a folytatás, és így még én sem tudom, mikor találkoznak majd! :/
Törlés