12.rész Pain

Hellóka Drága Olvasóim!

Nagyon nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, el se tudjátok képzelni, milyen örömöt tudtok nekem ezekkel okozni! *---* Dreamy Girl-nek pedig nem tudom elégszer megköszönni a díjat! Fantasztikus érzés volt, mikor elolvastam, hogy díjat küldtél nekem! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm!<3

Lassan itt az évvége, remélem most már majd gyakrabban tudok részt hozni, és talán stressz nélkül jobban is fog menni az írás, és akkor színvonalasabb részeket olvashattok tőlem! :)

Naygon szeretnék „reklámozni” egy blogot, amit szerintem mindenkinek nagyon fontos lenne olvasni, mert egy zseni az írónő. ---> More Than Friends

Mindenkinek nagyon ajánlom, nekem nagyon nagyon tetszik. ;)

(remélem akkor nem baj, hogy reklámozlak)

A részről nem igazán tudok mit mondani, úgyhogy inkább:

Jó olvasást mindenkinek!

xoxo Lilly

(ez az én rajzom)

Louis Tomlinson

Azt mondják, egy idő után minden megfakult emlékké válik, de én nem tudom őt elfelejteni. Telnek a hónapok és szinte semmit nem tudok róla.

Nekem ő volt az életem, de úgy tűnik én csak egy rövid, semmitmondó fejezet voltam az övében. A szívem menthetetlenül összetört, és bár elméletileg az idő rá az egyetlen gyógyír, de ahogy telik az idő csak egyre jobban fáj.

Ha rá gondolok eszembe jut, minden boldog pillanat, minden érintése a bőrömön itt maradt. 

Az első hónapokban reménykedtem, hogy keres, csak nem talál, viszont azóta már lassan fél év telt el. A fiúkat se kereste, nem írt semmit, elment. Végleg. Ennyi volt. Ennyit számítottunk neki.

Már sötétedett, mikor a szokásos vendéglőmből tartottam „hazafelé”. Ahol ő nincs azt nem tudom hazának mondani.

Minden este oda jártam, mert ott még mindig jobb volt mint otthon, magányosan. Mindig elvonultam egy félreeső asztalhoz, és hallgattam az ajtó fölé szerelt csengő csilingelését, az emberek beszélgetését, lányok nevetgélését, a pincérek cipőjének kopogását. Figyeltem kibontakozó kapcsolatokat, láttam ahogy mosolyognak az emberek, de én csak tengődtem.

Itt talán senki nem ismert, de ha ismert is, nem ismert fel. Már csak egy felismerhetetlen lenyomata voltam régi önmagamnak. Nem tudtam mosolyogni, de már sírni sem. Általában csak meredtem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy mennyi arra az esélyem, hogy ha lehunyom a szemem, meghalok. De sajnos nem volt ilyen kegyes a sors.

Ha vissza tudtam volna menni az időben, valószínűleg még azt is megakadályoztam volna a régi énemnek, hogy az X-factor ezer kilométeres körzetébe betegye a lábát.

Az ami körülbelül 6 hónapja történt, akkor éjszaka történt már csak olyan volt, mint egy vicc. El se tudom képzelni, hogyan bízhattam Harrybe. Az érzéseimet felhasználva tett ezzé a lelki roncsá, aki most vagyok. De nem tudok rá ezért haragudni, ő csak őszinte volt.

A macskaköveket számoltam a talpam alatt, hiszen ha csak nagyon kicsiny mértékben, de ez néhány percre elvonta a figyelmemet Hazzaról.

Ilyenkor csak lebegtem a semmi végtelen felszínén, hiszen már úgyis csak a gondolata éltet. Nem éreztem még ekkora kínt, de még csak tized ekkorát sem. Szinte most már minden este úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, hogy soha nem ébredek fel.

Egy lány sikítása hasított bele a lassan éjszakai csendbe. Összerezzentem, de tovább sétáltam.

-Segítség! Kérem valaki segítsen…

Harry Styles

6 hónappal korábban

Minden tagom remegett a dühtől a fogva tartó kötelek alatt. Hogy képzelik, hogy egy székhez kötözhetnek, azok után, amennyi pénzt rajtunk kerestek!? És mit tettem? Ebben a rendszerben már szeretni sem lehet?

-Nem, nem tudnak kényszeríteni! Soha nem tennék ilyet! Szeretem Louist értse már meg! - üvöltöttem Dave , a Modest! egyik emberének képébe. Ocsmány vigyora azonban szavaimtól még nagyobbra húzódott.

-De tudlak kényszeríteni, te kis buzi! Te génhibás undormány! De hiába, a fizetésemet miattatok kapom, ezért nem ölhetlek meg se téged, se azt a buzi kis barátodat, pedig minnél kevesebb van belőletek, annál jobb! Gyomorforgató, ahogy szeretitek egymást! - vonyítva felröhögött. Ha a kötelek nem tartanak vissza, már rég letéptem volna a bőrt az arcáról.

Engem nyugodtan sértegessen, nem érdekel, de Lout nem! Ő olyan ártatlan, nem tehet semmiről, nem érdemli meg, hogy ilyen szavakkal illessék. - Ha nem hagysz fel a buzulással, elintézem hogy a kis bandád minden rajongója elpártoljon tőletek. Senkik lesztek! Én hát lehet, hogy jól állna a lila a kis pajtásodnak, főleg a szeme alatt! - válla rázkódott a röhögéstől.

Egy biztos, ez az ember sem volt még szerelmes, de abban is kételkedek, hogy egyáltalán képes emberi érzésekre. Tehetetlen dühöm könnyei lassan előtörtek, de nem is akartam őket visszatartani.

-Jaj ne sírj Drágám! - paskolta meg arcom, majd visszakézből arcon csapott. Ennél nagyobb megalázást már el se tudtam képzelni. De Louért bármit kibírok, csak őt ne bántsák, mert abba belepusztulnék. Nagyobb biztonságban lenne, ha soha nem ismer meg. Mindenről én tehetek, legfőképp, hogy most veszélybe került a testi épsége.

-Mit akar, maga féreg? Bármit megteszek, csak Louist ne bántsa! - nem akartam könyörögni, de az a kilátás, hogy talán a szerelmemnek baja esik, teljesen más fényben tüntetett fel mindent.

-Csak hagyd el örökre! - hangzott a tömör, de borzalmas válasz. 

Louis Tomlinson

A lány hangja kétségbeesetten zengett az üres utca elhagyatott házinak falairól visszaverődve. Nem gondolkodtam, azonnali elhatározásból elindultam a hang forrásául szolgáló keskeny utca felé. Befordulva a sarkán borzalmas látvány fogadott.

Egy 16 éves forma lány próbált szabadulni egy nála 20-szor erősebb szorításából. A harisnyája már darabokra szakadva lógott lába körül, pólója az elejénél felszakítva hullámzott körülötte. Egyértelmű volt a férfi szándéka, ezért végig sem gondolva a dolgot indultam meg futva feléjük, és amint odaértem, teljes erőmből bevertem egyet a pasasnak. Nekem sem volt túl sok esélyem ellene, viszont az ütés váratlanul és készületlenül érte, ezért kissé megtántorodva elengedte rabját, aki ernyedten a földre hanyatlott.

A támadó azonban csak megdöbbent, különösebb baja nem lett, bár mintha vért láttam volna szivárogni az orrából. Láttam abból, ahogy felém fordult, és abból ahogy tekintete rám fókuszált, hogy a lány már nem érdekli, csak az aki megzavarta őt.

És az sajnos Én voltam. Nem igazán tudtam mit tegyek, nem láttam semmi esélyét, hogy az ütéseim bármit is érjenek, de nem így akartam meghalni. Az elmúlt 6 hónap minden dühét az ütésembe sűrítettem, és az orrát célozva újra megütöttem. Hallottam az undorító reccsenést, ahogy valószínűleg eltört az orra. Vérző testrészéhez kapott,  és egy lépést hátrált, ezzel időt adva nekem a gondolkodásra.

Ahogy körülnéztem a sikátor szerű utcán nem láttam semmit elszórtan heverő téglákon kívül. Elképedtem saját magamon, ahogy felkaptam egy téglát, és verni kezdtem az embert. A szemem előtt végig Harry arca lebegett, az miatta érzet fájdalom adott erőt minden ütéshez.

Abban a pillanatban, amikor gondolataim rá terelődtek, szememet ellepték a könnyek, és már azt se láttam mit ütök, csak újra és újra lesújtottam a kővel.

Mikor éreztem, hogy a földön alattam fekvő ember izmai elernyednek, abbahagytam, és megtöröltem a szemem. Az arcát elnézve nem sok ütésem talált célt, de arra elég volt, hogy elájuljon.

Remegő kezekkel és térdekkel álltam fel, ujjaim közül a kő kicsúszott, és koppanva földet ért. Ahogy végignéztem a férfin, az össze-vissza zúzódott arcán, és a vérző orrán, nem hittem el, hogy én műveltem ezt vele.

Szinte megsajnáltam, azonban eszembe jutott, miért is történt mindez. Megpördültem a tengelyem körül, és tekintetemmel a lányt kerestem. A falhoz kuporodva ült remegve, és némán zokogott. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy biztonságba juttassam.

Odasétáltam, majd leguggoltam él.

-Nyugi, már nem lesz semmi baj. Hazaviszlek magamhoz, és honlap reggel pedig megbeszéljük, hogy mi legyen utána. Oké? - tekintete fátyolos volt a könnyektől miközben egy aprót bólintott.

A húgaimnál megszokott mozdulattal felemeltem…

Harry Styles

-Meg kell tenned a többiek érdekében. Szegény Niall szerinted, hogy boldogulna a One Direction nélkül!? Egy gyári munkás lenne, mert esze az nincs túl sok. - ennél a mondatnál megeresztett egy vicsor szerű vigyort. Az undorom még tovább fokozódott, de sajnos eltalálta azt amivel zsarolhat.

-Megteszem! - ordítottam, miközben a fájdalom könnycseppjei végigfolytak az arcomon. Láttam ahogy elégedett arccal megfordul, és kisétál a szobából.

Louis Tomlinson

Miközben hazafelé igyekeztem vele, elaludt a karjaimban. Otthon leraktam a nappali kanapéjára, és elmentem vizet engedni a kádba. Ahogy az megtelt forró vízzel, kimentem, és gondolkodás nélkül elkezdtem levetkőzteti a lányt. Ahogy lekerült róla a felső, és a szoknya, láthatóvá váltak már régebbi lila és zöld foltok, apró zúzódások mindenfele a testén. Nem zavart meztelen testének látvány, hiszen a húgaimat is vetkőztettem már, és nagyobb, ilyen idős korukban is láttam őket teljesen meztelenül.

Mikor lekerült róla minden ruhadarab, óvatosan felemeltem, nehogy fájdalmat okozzak neki, és bevittem, majd a kádba helyeztem ernyedt testét.

Nem tért magához a víz érintésére sem, el se tudtam képzelni, mennyi hasonló helyzetet élhetett át az elmúlt időben, amikor nem mentették meg.

Egy fürdő szivaccsal végigmostam a testét, ahogy arcához értem, és azt is törölgetni kezdtem, ahogy lejött a festék róla, megpillantottam egy nagyobb vágást, ami szeme szarkától indult, és a hajtöveinél ért véget. Szörnyű és borzalmas volt látni, hogy valaki ezt tette vele. Bárki is ez a lány rengeteget szenvedhetett.

Ahogy végeztem felcipeltem a másik hálószobába, és óvatosan lehelyeztem az ágyra, betakartam, és kimentem a szobából.

11.rész Drawings

Szióka Mindenkinek!

Nem tudom szavakba önteni azokat az érzéseket, amiket a kommentekkel kiváltotok belőlem. Néha csak ülök, és várom, hogy mint egy álom eltűnjenek a kedves szavaitok, de mindig maradnak. Nagyon nagyon nagyon jól esik, imádom olvasni minden sorotokat. Nem tudjátok elképzelni nekem ezek mennyire számítanak a mindennapok túléléséhez. Nem tudom elégszer megköszönni őket!

Hát igen, a rész… A fáradság, és az egyéb fájdalmak minden írástudást kiöltek belőlem. Ezt a részt nem így képzeltem, sokkal meghatóbbnak, illetve olyannak amivel majd könnyet tudok csalni a szemetekbe. De ez nem sikerült. Nagyon sajnálom, és szégyellem. Ígéretemhez híven megpróbáltam jobban írni, de nem hiszem, hogy sikerült volna. De remélem azért tetszeni fog nektek! :)

Nagyon nagyon jó olvasást!

Lilly Stylinson

Louis Tomlinson

1 hónappal később

Kitörölhetetlenül a tudatomba égett az a nap, sosem fogom elfelejteni. Életem legboldogabb és egyben legborzalmasabb napja volt. Mintha minden lassított felvételben történt volna. Ahogy meghallottuk lentről a hangot, mind a ketten megdermedtünk. Aztán léptek közeledtek a szobánk ajtajához…

-Harry vagyok, bejöhetek? - hangja szokásához híven mogorva volt. Azóta a nap óta alig szól hozzám, vagy ha mégis, akkor minden érzelem nélkül.

-Gyere… - suttogtam elhalóan, mert már úgy is nyitotta az ajtót. Az ágyamon ültem, és rajzoltam éppen, így mikor észrevett, leguggolt elém.

-Figyelj meg kellene beszélnünk a történteket. Nem akarok neked fájdalmat okozni, de tudnod kell az igazat. - nézett szemembe. Zöld íriszébe semmi érzelmet nem tudtam felfedezni.

Gyorsan magunkra kaptuk a takarót. Mint a horror filmekben, olyan lassan nyílt ki az ajtó. És mint a horror filmekben, itt is a legnagyobb rémálmom lépett be…

-Amiket akkor mondtam, többnyire hazugságok voltak.

Nem tudom mi ütött belém akkor, nem állt szándékomban ekkora fájdalmat okoznom.

Abba nem hazudtam, hogy szeretlek, de csak úgy, mint legjobb barátot. De azt hiszem, az akkori tettemmel tönkretettem a barátságunkat. 

Már nem érzek irántad semmit, még barátságot sem. - minden szót nagyon lassan és tisztán ejtett.

Szavaitól egyre kisebb és kisebb részekre törött a szívem. A gombóc a torkomban pedigegyre nagyobbra és nagyobbra nőt.

De hiszem számítottam erre, tudtam, hogy valami nincs rendben, de hogy mondhatott ilyet, ennyi együtt töltött idő után… Hogy lehet, hogy nem érzett semmit…

Tisztán emlékszem ahogy a Modest! egyik  embere felszólította Harryt, hogy öltözzön fel és menjen vele. És én ottmaradtam…

-Te … nem éreztél … semmit? - könnyek szúrták a szemem, de nem akartam sírni, még nem.

-Nem. - hangja kemény volt, és hiába bámultam gyönyörű smaragd szemeibe, nem találtam bennük semmi érzelmet, semmit ami ellent mondott volna szavainak.

-Természetesen közös pillanataink mindig megmaradnak majd emléknek, de csak kísérleteztem veled, nem gondoltam komolyan.

Nem gondoltam, hogy te komolyan fogod venni, így nem szándékosan okoztam neked fájdalmat. Sajnálom, de egyszer csak minden fájdalom elmúlik, és találsz majd valaki mást, aki viszont fog szeretni. De az nem ÉN leszek. - nyomta meg az „én” szócskát.

Hogy tudott ennyit hazudni, teljesen olyan volt mintha tiszta szívből mondta volna őket. Végig a szemembe hazudott… hogy lehettem ekkora idióta?!

Már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, szabad utat adva nekik kezembe temettem az arcomat. Szaggató kín járta át a testem, és éreztem ahogy a szívem kettéhasad. Semmit nem akartam többé tudomásul venni, semmit a világon… 

Legszívesebben a csillagos égig ordítottam volna a fájdalmamat, és hogy jobban szeretem mindennél, de nem tudtam. Belül viszont sírva ordított a szívem.

Csak tompán érzékeltem, ahogy kinyitja az ajtót.

-Isten veled Louis! Vigyázz magadra!- utána akartam kiáltani, hogy jöjjön vissza, szükségem van rá, de nem tudtam.

Elment, elment Ő, akit mindennél jobban szerettem…

Liam Payne

Másnap

Fogalmam sincs honnan tudták meg, hogy Lou és Harold szeretik egymást, de bárkitől, azt most gond nélkül megfojtanám.

Tegnap Harry összecsomagolt és elment, délután pedig megjött a Management és elmondták, hogy bár nem bomlik fel a One Direction, kötetlen ideig elhalasztanak mindent, minden koncertet, fellépést…az életünket… mert Harold nem akar velünk tovább együtt „dolgozni”.

Ennél nagyobb bántást el se tudtunk volna képzelni, hisz a testvérünkként gondoltunk rá. De most mindennek vége, most már csak egy hazug idegen.

Louis egész éjszaka zokogott, nem engedett be magához. Haroldnak adta a szívét, ő elvette, összetörte, és félholtan eldobta Lout magától, megfosztotta minden érzésétől...

Nem mosolygott, nem nevetett, már nem az a vicces ember volt, mint régen. Csak lehajott fejjel jár, kel a lakásban…és sír és sír…

Louis Tomlinson

Az idő múlik, bár fájdalmasan lassan. A másodpercmutató minden kattanása kín.

Kettő lehetőségem van. Vagy érzem az elviselhetetlen fájdalmat, amitől minden pillanatban úgy érzem, hogy összeroppanok.

Nem éreztem még ekkora fájdalmat soha életemben. Fájt gondolkozni, hiszen minden gondolatom körülötte forgott.

Nem tudtam elképzelni a levegővételt nélküle, hiszen Ő jelentette nekem az éltető oxigént. Fáj nélküle a létezés.

Vagy pedig kizárok mindenféle érzést, és csak lebegek a semmiben. Általában az utóbbit választom. Csak próbálok létezni nélküle.

Eltelt három hónap, de a fájdalom napról napra csak rosszabb. Az idő megy tovább, és nekem is vele kell tartanom.

Elköltöztem a többiektől és Skóciába mentem. A többiek nem akarták, mert ha nem szóltak rám otthon, nem ettem, sőt semmit nem csináltam, de nem is volt mit.

A magány viszont hátha begyógyítja a sebeimet, bár ha meglátok bármit ami rá emlékeztet, felszakadnak újra és újra.

Minden este az álmokba menekültem sírva, és reméltem, hogy reggel úgy ébredek, hogy mindent elfelejtettem… de természetesen, ez sosem sikerült.

Hiába, nem tudtam volna tovább olyan helyen élni, ahova Ő előtte betette a lábát, túl nagy fájdalmat okozna.

Mindent elvitt magával, kivéve egyik pólóját, amit óriási szerencsétlenségemre én találtam meg, és mikor megéreztem a Harry illatot, olyan heves sírógörcs fogott el, hogy majdnem megfulladtam a saját könnyeimben. A srácok nem tudtak velem mit csinálni, megvárták amíg belealszok a sírásba, és akkor felvittek a szobámba, a pólót pedig megsemmisítették.

Először gondolkoztam az öngyilkosságon, de amíg tudom, hogy ő él, addig én is akarok. Nem kívántam már a halált, nem akartam fájdalmamban ordítani. 

Csak hiányoztak a felgyorsult szívdobbanásaim, amiket mellette éreztem. Már nem akartam semmit, nem érdekelt, ha nélkülem boldog… Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, akitől életem minden pillanata függ, hiszen nekem nincs olyan, hogy egyetlen. Ment nekem ő lett volna az. Az egyetlen, csodálatos.

Hiába, nem látom őt soha, de soha többet.

A fiúk néha meglátogattak, meggyőződtek róla, hogy rendben vagyok-e. Egy idő után már képes voltam tettetni, hogy minden rendben, de mosolyogni örökre elfelejtettem. Eltűntek azok az izmaim, amik régen a számat mosolyra húzták.

Egy kis lakást vettem meg, egy aranyos kis kerttel. Két hét után találtam benne egy kis eldugott szobát, ami a padlásról nyílt, valószínűleg ezért nem vettem észre előbb.

Ezt berendeztem rajzszobának.

Minden falat átfestettem fehérre, és elkezdtem telerajzolni a falakat, vagy pedig lapokra rajzoltam, amiket aztán a falra ragasztottam.

Az elején még nagyon béna voltam, de 2 hónap alatt, úgy hogy minden nap ezt csináltam, kezdtem  belejöttem. Minden rajz Őt ábrázolta, úgy ahogy én emlékeztem rá, mosolygósan.

A szeme mindegyiken úgy ragyogott, mint miután megcsókolt… Sose tudom elfelejteni, milyen érzés volt mikor ajka az enyémhez ért. Nem, nem vagyok rá képes.

Már nem sírtam, nem volt hozzá erőm, csak rajzoltam és rajzoltam. 

Minden érzésemet rajzolásba fojtottam, nem vágytam semmi másra, csak rá, és ezek a rajzok segítettek, hogy arca minden egyes szögletére emlékezzek.

10. rész Camping with One Direction

Hellobello!

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, csak nagyon besűrűsödtek az év végi dolgaim! Igérem a matek vizsga után sietek majd a részekkel, és megpróbálok jobban írni, hátha sikerül.

A plusz 2(!!!!) feliratkozót és a kommenteket nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm, kimondhatatlanul sokat jelentenek nekem! ÓRIÁSI örömöt tudtok nekem szerezni szavaitokkal! Imádlak titeket!

A részről annyit, hogy szerintem ez lett „pályafutásom” legrosszabbul sikerült, legunalmasabb része! Nagyon sajnálom, a matek tételek mellett nem nagyon megy az írás! Nagyon nagyon nagyon sajnálom, remélem nem veszítem el emiatt a rész miatt az olvasóimat. Nem veszítelek el titeket!

Jó olvasást Mindenkinek! ;)

Lilly

Harry Styles

Körülbelül  1 éve

Arra ébredtem, hogy valaki az ágyamra ugrik, és teljes testsúlyával rám nehezedik.

-Ébresztő Hétalvó! Ha így folytatod napszúrást kap a hasad! - kuncogta a fülembe az a „valaki”, majd kacagva felpattant az ágyamról, és az ablakhoz ment.

Minden figyelmeztetés nélkül elrántotta függönyöket, ezzel beengedve a gyönyörű, délelőtti napfényt. Szememnek azonban túl sok volt ez a fény ilyen korán, ezért gyorsan a fejemre rántotta a takarót. Hallottam nevetését, majd éreztem, ahogy az ágyamra vetődik. Felmordultam mikor megéreztem hideg mancsait a hasamnál, bőröm égni kezdett mindenütt ahol végigsimított.

Még mindig nehezen bírtam visszafogni magam ilyen helyzetekben, hiszen olyan sérzések lobbantak fel ilyenkor bennem, amiknek alig tudok parancsolni.

Hiába van körülöttem rengeteg ember, aki mindent megadna értem, nekem csak Ő kell, de ő nem úgy néz rám, mint az egyetlenre, akit tiszta szívéből szeret,hanem mint egy barátra…

De ameddig, akár csak legjobb barátként is, de mellettem van, addig elégedettnek kell lennem. Így legalább néha megölelhetem, puszit adhatok neki, hiába nem jelentenek neki többet baráti gesztusnál.

Ekkor azonban simogatásból csikizésre váltott, ami a gyenge pontom. Nem túl férfiasan felsikoltottam, és vergődni kezdtem. Lerántotta rólam a takarót, és úgy folytatta tovább kínzásom. Gyönyörű volt, ahogy kacagott szenvedésemen, kék szemei csodálatosan csillogtak az örömtől. Bármikor el tudtam veszni gyönyörű íriszeinek tengerében… kivéve akkor mikor éppen fuldoklom a csikizésétől.

-Neeee…. Louuu… Kérlek fejezd beeee…. - kiabáltam elfúlóan. - Megfulladok… - szavaim olyan hatást keltettek, mint még soha. Ahogy ezt kimondtam megmerevedett, szeméből eltűnt minden boldogság, helyét aggodalom vette át, de lehet, hogy csak képzelődtem. Elhúzta kezeit és lesütötte szemeit.

-Bocsi, nem akartam…- ezt nem akartam elhinni. Lou, aki rendszeresen kínzott gyenge pontommal, most megijed, hogy esetleg ártott nekem. Rám emelte tekintetét, és boci szemekkel figyelt, hogy lehet ennyire aranyos?!

Louis Tomlinson

Teljesen lesokkoltam. Majdnem bántottam?! Hogy tehettem, pedig semmi rosszat nem akartam. Vártam, hogy leszid, vagy csak simán otthagy, de ehelyett még meglepőbb dolog történt. Elmosolyodott, magához húzott, és szoros ölelésbe zárt. Ettől meglódult a fantáziám.

„Kicsit elhúzódtam tőle, hogy szemébe tudjak nézni. Először a szemembe nézett, mintha engedélyt kérne, majd ajkaimat. Egyre közelebb és közelebb hajolt, míg orraink össze nem értek. Nem bírtam tovább türtőztetni magam, egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Mikor ajkaink összeértek… ”

De ez csak baráti ölelés volt, így gyorsan vége is szakadt. Ahogy elhúzódott tőlem, elmosolyodott.

-Hogy gondolhattad, hogy komolyan gondolom, amit mondtam?! - felkacagott.

-'Reggelt Hazz! Még jó, hogy Louist azért küldtük fel, hogy szóljon neked, hogy hamarosan indulunk! - nyitott be kuncogva Zayn. Basszus, ezt teljesen elfelejtettem. - És erre itt ültök, mint egy ölelkező szerelmes pár. Na jó Lou emeld meg a csinos feneked, és segíts pakolni Nialléknek. Harold te meg menj, és csinálj valamit a hajaddal, mert úgy nézel ki, mint akit rendesen megdöngettek éjszaka! - röhögött, majd elhagyta a szobát.

-Egyszer megölöm Zaynt a hasonlatai miatt! - nevetett fel mellettem Hazza, amitől gödröcskéi gyönyörűen kirajzolódtam tökéletes arcán. Ilyenkor mindig elfogott a vágy, hogy megérintsem őket, végigsimítsak rajtuk.

-Na jó, megyek segítek a fiúknak! - mondtam zavaromban, mert sajnos, vagy nem sajnos én azt akartam, hogy mi valóban ölelkező szerelmes pár legyünk. Erre azonban semmi esély. Feltápászkodtam az ágyáról, és lesiettem a kertbe. Ott már állt a két terepjáró, amikkel kempingezni megyünk.

Harry Styles

Miután Lou kisietett a szobámból, már semmi nem tartott az ágyamban. Nélküle kihűlt nem csak a szobám, de a világom is, pedig csak egy lépcsőnyire volt tőlem. A szobámba megpróbáltam rendbe rakni a hajam, de ez lehetetlennek bizonyult így szárazon, ezért gyorsan hajat mostam.

Fél óra múlva már útra készen mentem le a lépcsőn. Lent a fiúk veszekedtek éppen valamin a bepakolt Jeepek mellett.

-Én biztosan nem utazok együtt Niallel. Nem szeretnék megállni fél óránként vécére, vagy enni. - panaszkodott éppen Loulou mikor odaértem.

-Emberek fejezzétek be! Mindössze 2 órát kell kibírnotok egymással! És én döntöttem. Lou, te és Harry mentek a Range Roverrel, Zayn és Nando's velem jön! - ez a beosztás mindenkinek tetszett, csak Ni hőbörgött azon, hogy Nando's-nak szólították.

Louis Tomlinson

Az út kezdete nagyon csendben telt, alig szóltunk egymáshoz. Egy óra után azonban kezdődtek a gondok, ugyanis beértünk az erdőbe, ahol már csak a táborhelyünket kellett volna megtalálnunk, de a GPS elvesztette a műholdjeleket, és hamarosan le is merült.

Liamék pedig még  nagyon le voltak maradva, mert Niall kérésére tényleg minden benzinkútnál megálltak.

-Azt hiszem van egy térkép a kesztyűtartóban. - mondta Harry a majdnem egy órás szótlanságtól. Ki is vettem és elkezdtem keresni azt a helyet ahová tartunk.

-Fordítva te kis hülye! - kacagott fel, mikor látta, hogy kétségbeesetten keresek a térképen, de nem találok semmit.

-Ááá sokkal jobb! - röhögtem saját szerencsétlenkedésemen, és vállába bokszoltam.

-Héélóóó… - nevetett, és visszaadta „ütésemet”.

Erre meggondolatlanul arcon pusziltam, nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg. Erre megfagyott közöttünk a levegő.

„Tomlinson, hogy lehettél akkora marha, hogy ezt tedd?! Tudhattad volna, hogy ez lesz! Vááá… ” - szörnyülködtem ostobaságomon.

Szerencsére csak néhány percig tartott a kínos hangulat, mert meghallottuk a másik jeep dudájának hangját, és nem sokkal utána mellénk gurultak, és leengedték az ablakukat, jelezvén, hogy konzultálni szeretnének velünk.

-Miért álltunk már meg megint?! - hallottam meg Zayn nyűgös hangját a hátsó ülések felől.

-A GPS-ünk használhatatlanná vát, Lou pedig… hát nem igazán ért a térképolvasáshoz. - válaszolt Hazz a kérdésre.

-Kösz szépen! - duzzogtam, mire óriási megdöbbenésemre ő is egy puszit adott arcomra, de szerencsére elmosolyodott utána, hogy ne alakuljon ki kínos hangulat újra, bár mondjuk most szerencsére nem csak ketten voltunk.

Harry Styles

„Harold miért vagy ilyen mazochista?! Most is csak egy pillanat, és a fiúk jelenléte választott el attól, hogy megcsókold, és ha megteszed, utána mér 1000%, hogy minden reményednek oda!”

-Fúújjjj… fiúk kérlek ne itt! Nem vagyok hajlandó fiúk nyáladzását nézni! - mondta Zayn, de senki nem törődött vele, kivéve Ni aki a hangok alapján leütötte.

-Oké, akkor megyünk mi elől, már nincs messze! - kiabálta túl Liam a hátsó ülésen verekedők csatazajait. Ezt egy bólintással nyugtáztuk, és újra elindultunk. Az út legnagyobb megdöbbenésünkre, már csak 10 perc volt, az egy óra helyett. De a mi kocsinkban ez teljes némaságban telt, bár néha megmozdultak Lou ajakai, mintha mondani akart volna valamit.

***

A sátorverés és tábortűz gyújtás meghaladta a One Direction képességeit. Kemény 4 óránkba telt ez a két feladat, ami normál esetben valószínűleg fél órát venne igénybe. De mi semmilyen nézőpontból nem vagyunk normálisak.

A sátrunk 7 személyes volt, hogy mindannyian elférjünk benne.

Viszont Liamen kívül még egyikünk sem sátorozott, úgy hogy nem a szülei építették a sátrat, így az egész feladat rá hárult. Louis és Zayn eltűntek a fák között, hogy faágakat gyűjtsön, miközben Nivel Liamnek próbáltunk segíteni.

Mint egy fél órával később kiderült egy faágat nem volt hajlandó felemelni, inkább csak utasításokat osztogatott. 5-en magunkra maradtunk egy erdőben, egy olyan kempingben ami úgy van kialakítva, mintha teljesen a szabadban lennénk. És nem hoztunk magunkkal egy őrt sem, mert úgy gondoltuk szükségünk van egy kis „magányra”. És mivel itt nem fenyegetett minket a rajongók veszélye, így meg is engedték.

 Este, mivel a tábortűzből csak egy égő fanyaláb lett, megettük csomagolt szendvicseinket, és beszélgettünk, és sokat röhögtünk. Nagyon jól esett kicsit kikapcsolódni, ennyi koncert és interview után.

Azonban az együtt alvás kicsit nehézkes volt, mert senki nem tudta ki mellé feküdjön, és végül Liamnek hála Lou mellé kerültem.

-Jóéjt Louis! - köszönt el Niall.

-Jóéjt Niall! - hangzott a válasz.

-Jóéjt BooBear, 'éjt Ni! - köszöntem el én is két társamtól.

-Jóéjt! - kiáltotta kórusban két bandatársam. Louis annyira annyira volt ahogy fészkelődött hálózsákjában, de ekkor még nem tudtam mire készül.

-Aludjatok jól srácok, Jóéj Hazza! - kiáltotta Zayn és Liam.

-Álmodj szépeket Boo! - suttogtam Lounak. Legszívesebben egy jóéjt puszit is adtam volna neki.

-Ohhh… neked is Hazz! - súgta vissza, és hallottam hangján, hogy mosolyog. - Jóéjt Harold Baby! - ezen a mondaton nagyon meglepődtem, ezért gondolataim kiszaladtak a számon.

-Jóéjt szerelmem! - hallottam kuncogását, és még jobban el kezdett mozgolódni. Nagyon jól esett, hogy nem váltott ki feszültséget mondatom, és Louis viccnek hitte. Nagyon jó volt ezt kimondani, még akkor is ha ez nekem sokkal többet jelentet, mint neki. Azonban ekkor átölelte derekamat, és nagyon közel húzódott hátamhoz.

Louis Tomlinson 

-Jóéjt HarHar! Ceretlek! - súgtam fülébe. Hihetetlen érzés volt hátához simulni, és ölelni. Az előző mondata szíven ütött, bár komolyan gondolta volna. Akkor, ott mindennél jobban vágytam arra, hogy megforduljon, és megcsókolhassam, de be kellett érnem ezzel az öleléssel. Nagyon örültem, hogy nem húzódott el.

-Bocsi srácok… - hallottam meg Niall hangját.

-Hmm? - annyira elmerültem gondolataimban, és ölelésében, hogy nem tudtam mi történt körülöttem.

-Oohhhhhh my god…. Nialllll… - kiáltotta Liam, de még mindig nem értettem, hogy mi történt.

-Várjatok, mi történt? - kérdezte zavartan Harry.

-NIALL MIT ETTÉL??! - ordította Zayn, és ekkor mi is megéreztünk, hogy mi történt.

9.rész Modest!

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és a feliratkozókat. Nagyon nagyon jóérzés látni, illetve olvasni a gondolataitokat a blogról. <3

Nagyon sajnálom, hogy megint ilyen későn hoztam rész, főleg, hogy erre nem érte meg várni. Nem sikerült túl jól, bár csak átvezető résznek készült, nincsenek benne újabb események.

Nem igazán szeretek Liam szemszögéből írni, szerintem nem is igazán sikerült. De remélem azért ha csak egy kicsit is, de tetszeni fog.

Jó olvasást!:)

Lilly

kevesebb, mint 2 évvel korábban

Liam Payne

Megkötöttük újra a szerződést a Modest!-tel.

Aláírtuk, hogy 2016-ig együtt maradunk, és a ebben kinevezték Eleanort Lou hivatalos barátnőjének. Emellett megszabták, hogy kik írhatják a dalainkat, kik mit énekelhetnek, kikkel mutatkozhatunk, milyen helyeken, és természetesen, hogy milyen márkájú lehet a boxerünk.

Ez elsőnek természetesen örültem, hisz nagyon élvezzük, és ezek életünk legszebb évei. Bár néha vágytam arra, hogy ne ismerjenek meg az utcán, hogy családom legyen, akikhez hazamehetek esténként. De erre még úgy gondolom, hogy talán később is ráérnék.

Viszont Elnek nem.

Szeretem, hiszen Lou legjobb barátnője, de szegény lánynak most azért fizetni fognak, hogy néha megcsókolja a legjobb barátját. És még csak „NEM”-et sem mondhatott. Ez igazságtalanság volt, vele és Louval szemben is. Ha akkor abban a kávézóban nem kapja le őket az a paparazzi, akkor még mindig az az átlagon, bár nagyon jófej barátnőnk lehetne, aki amikor tudott átjött. Nagyon szerettük, még talán mindig, mert nagyon szórakoztató társaság. Néha olyan mintha az esetlen húgunk lenne, aki átesik a saját lábán, bezárja magát a wc-be, és csak 2 órás segítség után szabadul. Néha pedig a gondoskodó anya szerepét töltötte be. Általában akkor mikor Lou szobája úgy nézett ki, mntha bomba robbant volna a ruhás szekrényében.

De sajnos nagy úr a Modest!. És ezzel szerintem a többiek egyetértenek.

A megbeszélés, illetve tárgyalás után azonban az egyik manager félrehívott.

-Liam, téged tartunk a legfelelősségteljesebbnek! Meg kell beszélnem veled valamit!

Azonnal szólnod kell, ha felüti a fejét „bandán belüli szerelem”! - itt idézőjelet mutatott a levegőben ujjaival. - Mindenhol előfordul ilyen, de ha szétválasztjuk Őket akkor utána már nincsen semmilyen baj! Ez úgysem igazi szerelem, csak mivel folyton egymással vagytok összezárva, kialakul egy ilyen érzés, de ez hangsúlyozom nem szerelem! - nem is ismertem ezt az embert, de ennyi elég volt, hogy megutáljam.

A harag, és a tehetetlen düh egyre nőtt bennem.

-A rajongóitok elpártolnának tőletek, ha ilyen történne! - folytatta.

Hogy beszélhet így valaki emberek érzéseiről? A szerelem nem holmi betegség amit csak úgy ki lehet kúrálni! Nem érdekel, a karrierem, ha ez valakik szerelmébe kerül.

Ha holnap Niall úgy dönt, hogy megcsókolja Zaynt a színpadon, engem nem fog zavarni, ha eltűnnek emiatt a rajongóink. Ők már a testvéreim, és a boldogságukért bármit beáldozok, és ebben a Management sem tud megakadályozni. Egy mindenkért, mindenki egyért.

Amit Louis érez Harold iránt annál tisztább rajongás még sohasem volt a világtörténelemben. És nem fogom, hagyni, hogy ilyen „szétválasztás” történjen a One Directionben.

Csak mert ezek az emberek nem képesek elfogadni, hogy van hogy a nagyon nagyon nagy Ő, lehet az emberrel azonos nemű. De ha Ő a másik feled, az aki kiegészít, aki nélkül nincs holnapod, akkor nincs mit tenni.

- Szóval akkor megegyezhetünk, hogy rögtön szólsz? - zökkentett ki gondolataimból. Ennél a férfinél undorítóbb és alávalóbb embert még nem találkoztam. Minek képzeli magát?!

-Nem, természetesen nem. Ezt nem gondolhatta komolyan, seggfej! Mi egy család vagyunk, és ha bármelykőnk úgy döntene, hogy a másik nemhez fog vonzódni, teljesen elfogadnánk. És ezt a többek nevében is mondom! - mondtam, és próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, és nem beverni ennek a féregnek miközben elsétáltam mellette.

Az ajtót teljes erőmből bevágtam magam mögött, és örömmel vettem tudomásul, hogy az ajtókeret mentén megrepedt a vakolat.

De ha ekkor tudtam volna, hogy ennyivel nem adják fel, akkor valószínűleg visszamentem volna és megfojtottam volna azt az embert.

Majdnem felrobbantam az elfojtott dühtől, miközben a kresz szabályokat figyelembe sem véve száguldottam vissza a házunkba. Azt terveztem, hogy addig püfölöm a szobában felakasztott babzsákot, amíg le nem szakad. Azonban az ajtómhoz érve Louba botlottam. A házban nem találkoztam a többiekkel, valószínűleg rajta kívül mindenki elment szórakozni. Louis arcán azonban nagyon mély elkeseredés ült, és láttam rajta, hogy pillanatok kérdése, hogy elsírja magát.

2014.03.15.

Kedves Naplóm!

Egyre gyakrabban, már lassan napi szinten jön be hozzám Louis, és általában az ágyamon sírja álomba magát. Már nem igazán tudom vigasztalni, meg se hallgat. És Harry továbbra is minden szembe jövő lányt megdönget. Ezen a héten már vagy 4-szer kellett holt részegen összeszednünk. Azonban jó hír, hogy hamarosan utazunk Norvégiába egy kicsit pihenni.

Lehet, hogy a hegy levegő majd segít Louna…

Éppen a naplóbejegyzéseimet írtam, ami általában 2 sor, és csak azért írom, hogy legyen mit majd visszaolvasgatni az unokáim társaságában, mikor Harry berontott az ajtómon.

Vagyis ez igazándiból nem túl jó kifejezés, mert nagy hévvel jött, de csak azért, mert szó szerint beesett a szobámba. Hirtelen érkezésétől annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem segíteni neki felállni. Lassan magától feltápászkodott, és leült a szőnyegemre.

-Liam el kell mondanom … valamit! - nyelve meg-meg akadt beszéd közben az alkoholtól. Nem tudom, hogyan jutott haza, bár az arca valamiért azt sugallta, hogy kezd kijózanodni.

Harry Styles

Bevallottam Linek minden érzésemet. Valószínűleg csak a vérembe került rengeteg whiskytől lettem elég bátor ehhez, de most, hogy volt valaki akinek elmondhattam, kicsit megkönnyebbültem. Bár így is rettentően nehéz minden nap elviselni Boo közelségét, anélkül, hogy magaménak tudhatnám.

Nem tudtam nem ajkait nézni mikor beszélt, és mindig megtorpantam a fürdőszoba előtt, mikor tudtam, hogy ő van bent.

 Kínzás volt, bár egyben nagyon jó érzés mikor viccből ölelgetett, vagy puszilgatott. Kezdtem tényleg teljesen úgy érezni, hogy nélküle nincsen holnap. Hogy nem tudok olyan jövőt elképzelni, amiben nincsen gyönyörű, sugárzó mosolya, és tengerkék szemei.

Már az első találkozáskor tudtam , hogy ő az igazi. Minden más érdektelennek tűnt rajta kívül.

Nem érdekelte bármekkora marhaságot csináltam, csak nevetett rajtam, és csinált valami még nagyobbat, hogy ne legyen olyan feltűnő az én tettem. Egyszer kiborítottam a reggelimet, ami történetesen müzli volt, és Liam már éppen le akarta üvölteni a fejemet mikor Lou közbelépett. Fogta az egész müzlis dobozt, és teljes tartalmát „véletlenül” a földre borította, és elkezdett nevetni. El se tudom képzelni, hogy lehet valaki ennyire aranyos.

Liam Payne

Olyan erős érzésekről számolt be, amelyek már majdnem Louisét is meghaladták. El sem tudtam képzelni, hogy milyen érzés lehet ennyire szeretni valakit.

Nem tudom mit kellene tennem, hiszen, mind a ketten megkértek, hogy nem mondjam el senkinek, amit nekem elmondtak. És hát ott van a Modest! fenyegetése is.

Féltem, hogy mindent elrontanék, és tönkretennék egy ilyen csodát, mint az ő szerelmük.

Nem tudott érdekelni, hogy mind a ketten férfiak, csak csodálni tudtam őket. Ennél szorosabb kötelék, mint ami közöttük húzódik, fogadni mernék, hogy nem létezik. 

8.rész I love you, too

Sziasztok!

Nem tudom elmondani(leírni) mennyire köszönök minden kedves szót, minden olyan olvasót aki végigolvas. Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok nektek.

Bizonyos személyek kérésére megpróbáltam szaftosra írni, bár lesz ennél sokkal szaftosabb is még. Remélem! ;)

Nagyon sajnálom, hogy több helyen szóismétlés van, de nem találtam rá más megfelelő szót, remélem nem túlságosan zavaró. És egy kicsit rövidebb is lett mint terveztem! Sajnálom! Remélem így is élvezhető lesz! :)

Nagyon jó olvasást! :) <3

xoxo Lilly

Ui.: Gondolom észrevettétek, hogy kissé megváltozott a blog kinézete. Ez Pretty-girl kérésére történt, mert szólt, hogy néha nehéz elolvasni a szöveget a háttér miatt. Ezzel most, hogy átolvastam, én is egyetértek. Remélem így könnyebb lesz! :)

Harry Styles

… én is szeretlek. - mondtam. - Amióta csak megismertelek, szeretlek! Hálás vagyok neked mindenért, de nem ezért. Szeretlek, de nem azért mert mindig mindenben mellettem álltál. Nem is azért, mert reggel sütivel vártál az ágyban, - itt elmosolyodott. - vagy megnevettettél, mikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Azért szeretlek, mert a részem vagy.

Mindenedet imádom, nem tudlak nem szeretni. Azért, mert első gondolatom vagy, mikor felébredek, és az utolsó mikor elaszok, sőt még az álmaim is rólad szólnak. És mert csak veled van értelme a holnapnak… - ahogy ezeket kimondtam, már csókolt is. Nyelvét átdugta a számba, ezzel vad táncba hívva az enyémet.

Hátát simogattam, miközben ő hajamba túrt, és húzogatni kezdte tincseimet. Ha tudná, hogy ez nekem milyen jó érzés?!

Louis Tomlinson

… hevesebben kezdtem venni a levegőt a kelleténél, gyorsan megszakítottam a csókunkat, mert féltem, hogy átlépem azt a határt, ahol már semmi nem tud megállítani. Azonban ő ezt nem így gondolta. Akaratosan belemarkolt a csípőmbe, olyan közel húzott magához, hogy ágyékaink összeértek. Erre egy aprót nyögtem, és engedelmesen újra megcsókoltam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy már nem a számat csókolja, hanem áttért az állam vonalára, majd a nyakamra.

-Mit szólnál hozzá, ha ezt a szobában folytatnánk? - kérdezte kacéran.

Csak bámulni tudtam gyönyörű zöld szemébe, amin még szélesebben mosolygott, és meglepetésemre térdhajlatomnál fogva felkapott, és becipelt a hálóba. Óvatosan lerakott az ágyra, majd fölém mászott.

Lassan forrtunk össze újra, ami meglepett, az előbbi hevessége után. Kezeimet még mindig tarkóján tartottam, és most közelebb húztam velük Őt, ezzel mélyítve csókunkat, amit azonban hamarosam megszakított.

Ahogy újra áttért nyakamra, egy-egy ponton megszívta, amitől egy elfojtott nyögés hagyta el a számat. Közénk vezette egyik kezét, és lassan simogatni kezdte hasamat, amitől kissé megremegtem, majd mellkasomat. Fellöktem csípőm, minek következtében összeértek merevedéseink.

Erre az érzésre akaratlanul felnyögtem, hátrahajtottam a fejem, és becsuktam a szemem. Most ő kezdett el mozogni fölöttem, összedörzsölve ágaskodó hímtagjainkat. Újra és újra megmozdult, amit összeszorított szájjal próbáltam tűrni. Kisebb nagyobb sikerrel.

Lassan felvettem mozgásának ritmusát,mindketten mozogni kezdtünk, ő pedig felszisszent.

-Nem tudom meddig bírom így… - mondta, gyönyörű szeme csillogott, a még zuhanytól nedves bőre pedig az enyémhez tapadt.

-Én sem… - nyöszörögtem. Nem akartam így elmenni, de minden pillanattal egyre jobb lett az élvezet.

Lehajolt, és vadul szívni kezdte a nyakamat, azonban abbahagyta a mozgást.

Hiánya türelmetlenné tett, ezért akaratosan felé löktem a csípőmet.

Harry Styles

Bőröm lángolt minden érintésétől, minden porcikám követelte érintését.

Ahogy abbahagytam a mozgást, azonnal lázadt, és felemelte csípőjét, amitől mindenünk összeért.

-Valaki nagyon türelmetlen… - kuncogtam fülébe, majd megszívtam a füle mögötti érzékeny pontját. Erre morgott egyet, hirtelen lelökött magáról, és felült.

-Mi a baj? - kérdeztem aggódva. Tudtam, hogy még csak alig egy-két perce csókolóztunk először, de bennem fel sem merült, hogy ez őt zavarja. Teljesen logikus, hogy nem akarja folytatni. Már azon gondolkoztam, hogy mi lesz ezek után. Felöltözünk valószínűleg, és ….

-Semmi… csak nagyon közel vagyok… - elpirult. Így még sokkal gyönyörűbbnek láttam, bár ez enyhén szólva lehetetlen. - … és annyira alkalmatlan… szóval, hogy így … menjek el… - nézett rám boci szemekkel.

Csak ennyi volt a problémája?! Ez annyira … aranyos volt. Nem tudom, hogy hogy csinálja, hogy bármit tesz, azt tündérien teszi…

Megnyaltam a számat, már nagyon csókolhassam gyönyörű, rózsaszín ajkait, amik már kissé megdagadtak csókjaimtól.

Azonban megelőzött, és olyan szenvedélyesen tépte ajkaimat, mint még senki. Ezen egy pillanatig megdöbbentem, de utána gyorsan visszacsókoltam. 

Louis Tomlinson

Belecsókolt a fülembe, a nyakamba, szívta a bőrömet, miközben mozgott fölöttem. Azt hittem, ezt az érzést nem lehet fokozni…

Belém harapott, én pedig felnyögtem. Szörnyen perverz dolog jutottak eszembe, amikkel még nagyobb fájdalmat, és élvezetet tudna nekem okozni…

Egész teste megdermedt mikor lecsúsztattam kezemet tarkójáról, végigkarmolva a hátát, fenekébe markoltam.

Harry Styles

Nem tudtam elfojtani érintésére óriási nyögésemet. Kezemet akaratlanul is… elég diszkrét helyre vezettem.

Mozdulni sem tudtam a megdöbbenéstől amit következő mozdulata eredményezett. Kezét kezemre kulcsoltam, és lassan mozgatni kezdte. Összeszorított szemmel próbáltam visszafogni magamat. Lüktettem kezeink között, amitől kivert e víz, és remegni kezdett minden tagom.

-Nyugi…- súgta ajkaimra, majd egy apró csókot is lehelt rá.

Hátravetett fejjel, megadva magamat az élvezetnek, felnyögtem, vagyis inkább nyöszörögtem. Úgy éreztem magam, mint egy kalitkába zárt madár, azzal a különbséggel, hogy nem akartam szabadulni.

Elértem azt a határt ahonnan nincs megállás, és elvettem kezemet. Hallottam ahogy halkan felkuncog, és még gyorsít a tempón. Már nem tudtam csak sóhajtozni és nyöszörögni. Már csak pár húzás választott el a csúcstól, mikor megállt.

-Lou… - akartam tiltakozni, azonban vállamnál fogva ledöntött maga mellé, és fölém mászott.

-Nem akarom, hogy így menj el! - lihegte fülembe, majd fülem mögött megszívta az érzékeny pontom. Vergődtem csókjai alatt amikkel egyre lejjebb és lejjebb haladt testemen. Körbenyalta mellbimbóimat, majd pedig kockáimat, apró puszikat hagyva maga után.

Végighúzta nyelvét V vonalamon, és rálehelt makkom hegyére. Már csupán ettől majdnem elélveztem.

Erősen szorítottam magam mellett a lepedőt.

Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Ajtócsapódást hallottunk lentről…

7.rész Kiss

Hellóka!

Rettentően sajnálom, hogy megint ennyit késtem… Nem sikerült betartanom az ígéretemet… Nagyon sajnálom! :(

Hát elérkeztünk ehhez a részhez, sose hittem volna. De nagyon örülök, hogy vannak, akik elviselik a késéseimet, és hogy nincsen az íráshoz tehetségem. És elolvasnak.

Elmondhatatlan öröm nekem, hogy elérte a blogom az 1000 oldalmegjelenítést. Nagyon nagyon nagyon köszönöm! Csodálat érzés! *-*

A részről annyit, hogy a megszokottnál sokkal rövidebb, de úgy éreztem helyesnek, hogy azon a ponton fejezzem  be. Remélem nem lesztek rám nagyon mérgesek, csak egy kicsit. ;) (A minőségéről inkább nem is beszélnék! :()

Jó olvasást hozzá Mindenkinek! :)

xoxo Lilly

Ui.: nagyon szépen köszönök minden egyes szavazatot! <3

Ne tudom lehet e itt ajánlani valakinek egy részt, de én most megteszem! EZT A RÉSZT PRETTY_GIRL-NEK (imádlak<3), Renáta Vargának, Larry Stylinsonnak, Csengee Devine-Payne-nak, Boo Rambónak, Rózsaszín Wattacukornak és Ceraleannak SZERETNÉM AJÁNLANI! Nem tudom elmondani mennyire köszönök mindent! <3

Harry Styles

A hirtelen megmozdulástól valóban felkavarodott a gyomrom, és a fejfájásom is fokozódott, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt.

Leszámítva természetesen a hang gazdáját.

Ahogy megfordultam egy gyönyörű, tengerkék szempárral találtam szemben magam.

Abban a pillanat úgy éreztem ez a szempár az egyetlen biztos pont émelygő világomban. Bár nem csak most mindig is ez volt. Ha nem lett volna, nem éreztem volna ezt a szerelmet. Ilyet más szerintem nem is tud érezni. Ez már nem is szerelem. Ez még annál is több. Ha elveszíteném szó szerint megszakadna a szívem, nem tudna nélküle dobogni. Még így, hogy nem az enyém, így is az életet jelenti számomra. Lehet, hogy oxigén nélkül tudnék élni, de nélküle nem.

És ez nem lehetett másé, csakis egyetlen egy emberé.

-Loui…- nyögtem elhaló hangon. A tekintete tele volt aggodalommal, és féltő szeretettel. Még sosem nézett így rám, de jólesett tekintete.

-Ha felülsz be tudod venni a fájdalomcsillapítót, de ilyen testhelyzetben nehézkes lenne. - mosolygott kicsavarodott végtagjaimon.

Hát igen. Ha ittasan alszom el általában elég érdekes pozíciókban ébredek, ha szerencsém van egyedül, és nem akkor egy másik másnapos társaságában.

Lassú mozdulatokkal felnyomtam magam ülésbe.

Minden mozdulatomat aggódva figyelte.

Már sokféle pillantást kaptam Loutól, de aggódót sosem… Nem láttam még sosem ezt a tekintetét, nemhogy rám vetülni. De talán Elre így néz…

Ahogy a mozdulatoktól újra rám törő szédülés alább hagyott, megvizsgáltam a környezetem. A nyaralóm hálószobájában voltunk.

De arról, hogy hogyan kerültem ide arról fogalmam sem volt. Lassan bevillantak képek, arról, hogy Lou cipel, és, hogy valami vizes ér az arcomhoz, de semmi más. Nem igazán hagyott a fejfájás gondolkodni. Ezt megláthatta arckifejezésemen.

-Köszönöm… - fogadtam el a felém nyújtott gyógyszert. - Nem emlékszem semmire ami tegnap este történt… - itt félbehagytam a mondatot, mert féltem, hogy azzal a kérdéssel, hogy „Mi történt?” esetleg megbántanám. De csak mosolygott bizonytalanságomon, és elmondta, hogy megtalált a bárban, idehozott, és lefektetett.

Valami olyan furcsa volt beszédében, és viselkedésében egyaránt. Nem az az idétlen, vicces Louis volt, akit úgy szerettem. Feszült volt, éreztem, viszont minden porcikája valamiféle erőltetett nyugalmat sugárzott. Néhány percig csak néztünk egymás szemébe, de se ő, se én nem mondtam semmit.

-Akkor én most azt hiszem elmegyek, és lemosom magamról a tegnap estét! - mondtam bizonytalanul. Nem igazán értettem a helyzetet, és csak ez jutott eszembe, amivel kimenthetem magam a kellemetlen helyzetből. Hol van az én BooBearom?!

Egy bólintással válaszolt, de semmi mást nem tett.

Lassan elbotorkáltam a fürdőszobáig, miközben eszembe jutott, hogy lehet hogy az alkohol hatása alatt, olyat mondtam esetleg az érzéseimmel kapcsolatban, amit nem kellett volna.

Ez teljesen logikus magyarázata lenne Lou viselkedésének.

Minden férfi megdöbbenne, ha a legjobb barátja egyszer csak közölné vele, hogy szerelmes belé, és hogy a mindenét jelenti. Talán még undorodik is tőlem.

Hiszen heteró férfinak ismert, ahogy én is saját magamat egészen addig amíg meg nem ismertem Őt. Azóta minden megváltozott.

De a simogatása valahogy sehogyan nem illett ebbe a képbe.

A meleg víz azonban, ha csak percekre is, de elmosta a kétségbeesett gondolataimat. Élveztem, ahogy végigfolyt rajtam víz, és megnyugtatta testem minden porcikáját.

Elképzeltem milyen lenne, ha most belépne mögém, átölelne, miközben mocskos szavakat súgna a fülembe. Végigcsókolná a nyakamba, néhány szívásnyomot hagyva maga után. Ezekből mindenki tudná, hogy az övé vagyok.

Már csak a gondolatára is kemény gondjaim kezdtek támadni odalent. Akaratom ellenére is kinyögtem egy halk, sóvárgó „Loulou”-t.

Annyira beleéltem magam, hogy egyik pillanatban tényleg megéreztem finom ujjak érintését a gerincem mentén, majd egy derekamra fonódó, ölelő kar szorítását.

-Nem is meséltél nekem egy bizonyos nőszemélyről! Mi is a neve? Louise? - kuncogta egy csodálatos hang a fülembe.

Louis Tomlinson

Alig bírtam visszafogni magam. Sosem gondoltam, hogy esetleg ő is szerelmet érez irántam. Még csak igazán remélni sem mertem. Túl szép álom lett volna. És most Liam közli velem, hogy ő is szeret engem. Most még jobban fájt minden pillanat, amit anélkül töltök, hogy hozzáérnék. Minden porcikám az érintésére vágyott.

Viszont ő nem tudta, hogy én tudok az érzéseiről. Nem tudom, hogy fogom elmondani neki.

Miután hallottam a csobogó víz hangját, nem tudtam visszafogni magam.

Pontosan láttam magam előtt, ahogy a vízcseppek legördülnek meztelen válláról, végigfolynak izmos, nap barnította hátán, elérik tökéletes fenekét…

Nem bírtam tovább, elborult az agyam. Erre vágytam már 3 éve, és most elszalasztom a lehetőséget.

Nem érdekelt semmi más rajta kívül. Soha nem is fog.

Kirontottam szobájából, gepárdot megszégyenítő sebességgel rohantam egészen a fürdőszoba ajtajáig. Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. Szerencsére háttal állt nekem. Látványa sokkal gyönyörűbb volt, mint a képzeletemben. Halk nyögésére lettem figyelmes. Az általa kitalált becenevem hagyta el ajkait.

Nem érdekelt, hogy milyen következményi lehetnek e tettemnek, levettem boxerem, és lassan mögé léptem…

Harry Styles

Amilyen gyorsan tudtam megpördültem tengelyem körül.

-Louis… - megakartam kérdezni mit csinál itt, de ő más elfoglaltságot talált számnak. Mélyen a szemembe nézett, majd ajkaimra. Szeme elfolytott szenvedélytől csillogott, gyönyörű rózsaszín ajkai elnyíltak.

Egy pillanat alatt történt minden. Lehunyta szemét, és megszűntette az ajkaink közötti távolságot. Ahogy végre egymáshoz értünk, felrobbant körülöttem a világ. Nem maradt belőle más csak ő és én…

Louis Tomlinson

A legcsodálatosabb érzés volt, amit valaha éreztem. Pont olyan édesek voltak ajkai, mint ahogy elképzeltem. Lágyan forrtunk össze első csókunkba. Egy pillanatig tartott minden, elhúzodott tőlem, és óriási nyílt szemekkel fürkészte arcomat.

-Boo… - suttogta.

-Harold évek óta szeretlek, imádlak! Te vagy a mindenem. Mindennél többet jelentesz nekem. Szeretlek!

-Én is téged… - suttogta, és újra ajkaira tapadt. Kétségbeesetten tépte ajkaimat, mintha attól félne, hogy egyszer csak eltűnök. Hogy megnyugtassam lassan hajába vezettem ujjaimat. Ő a csípőmet markolta, és egyre akaratosabban tépte számat. Megnyalta alsó ajkamat, és bejutásért könyörgött. Olyan aranyos volt, hogy akaratlanul is felkuncogtam, megszakítva csókunkat. Zöld íriszével találtam szembe magam.

Szeme tágra nyílt, és gyönyörűen csillogott. Szólásra nyitotta száját, de „kénytelen” voltam számmal befogni azt, mivel kezemnek más elfoglaltsága akadt göndör tincsei között.

Sajnos azonban az oxigén túl nagy úr, így percek múlva szuszogva váltunk el egymástól.

-Lou … olyan gyönyörű vagy … - suttogta…