5.rész Liam

Sziasztok!

Nagyon nagyon köszönöm, hogy már 6 feliratkozóm van! Köszönöm nektek! Nagyon jól esik! És nagyon szépen köszönöm Pretty_girl-nek a kommenteket!

A rész még mindig a szenvedősök közé tartozik, de ígérem már ne sokáig.

És nagyon nagyon sajnálom, hogy ezt a részt is ilyen sokára hoztam, ígérem ilyen nem fordul elő többet.

Mindenkinek jó olvasást!:)

xoxo Lilly

Ui.: Azt szeretném még megkérdezni, hogy érdekel-e még titeket a történet kimenetele, vagy meguntátok, és sablonosnak tartjátok? Kérlek mondjátok meg ha igen, mert akkor nem folytatom.

Harry Styles

…megmozdult.

Egy fáradt szusszanás kíséretében lassan felült, majd maga mellé kapta a tekintetét. Engem kereshetett, mert ahogy megpillantott, elmosolyodott.

-Bocsánat,hogy felébresztettelek… - ekkor azonban kimászott az ágyamból, felém villantott egy félszeg mosolyt, majd kisietett a szobámból. Mindezt olyan gyorsan tette, hogy alig tudtam követni tetteit. Már csak arra eszméltem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Nem értettem, miért ment ki.

Erre az egyetlen logikus válasz az, hogy észrevette mi történt éjszaka, és valószínűleg most undorodik tőlem. Itt viszont megszakította gondolatmenetemet egy ajtónyikordulás. Ahogy felkaptam a fejemet Lout láttam meg kezében egy tiszta lepedővel.

Még mindig nem szólt semmit, csak mosolygott. Lerakta a tiszta ágyneműt az ágy végébe, és törökülésben elhelyezkedett velem szemben, és végre a szemembe nézett.

-Nyugi, már velem is történt ilyen, ez természetes. De ha nem emeled fel a csinos kis fenekedett a fekhelyedről, akkor nem tudom kicserélni. - miközben ezeket mondta egyre szélesebben vigyorgott, gondolom szórakoztatta a megdöbbent arcom.

Miután nem mozdultam, felállt mellőlem, az ágyam végéhez sietett, és egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a takarót. Megfogta lábfejeimet, és lassan elkezdett kihúzni azoknál fogva.

A talpam viszont, mint minden más testrészem, nagyon csikis, így a következő pillanatban már fuldokoltam a nevetéstől, amin ő is elvigyorodott. Rám mászott, a combjaimra ült, és elkezdte a hasamat csikizni. Hiába rúgkapáltam és kértem, hogy fejezze be, ő rendíthetetlenül folytatta.

-Boo …engedj el … mert megfulladok … - köhögtem, mire azonnal abbahagyta. Lemászott a lábamról, majd felém nyújtotta a kezét, és felhúzott.

-Szerintem menj, zuhanyozz, és vegyél egy tiszta alsót. - nevetett. - Addig én kicserélem ezt. - mutatott a lepedőre.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából. Mikor már a zuhany alatt álltam, és végiggondoltam az elmúlt percekben történteket jutott eszembe, hogy nem nézett a takaró alá, de tudta, hogy „gond” van.

Az arca is azt sugallta, hogy mindenről pontosan tud, mintha végig nézte volna. És egyáltalán nem fintorgott, sőt egy rezdülése sem árulkodott arról, hogy egy kicsit is undorodna tőlem, vagyis inkább a „tettemtől”.

Pedig ha engem valaki megkérne, hogy Niall egy ilyen esete után cseréljem ki nála az ágyhuzatot, biztosan nem tudnám megtenni. Pedig őt ugyanannyi ideje ismerem, mint Louis engem, és sajnos a kapcsolat közöttünk is pontosan ugyan olyan, mint ír társammal. Lou mégis megteszi nekem. Persze én is megtenném az ő esetében, de csak azért, mert mindent imádok benne, még ezt is.

De Ő miért? Csak, hogy oldja a feszültséget? Lehet, hogy most éppen csipesszel próbálkozik, csakhogy ne érjen hozzá? Vagy nem is csinálja meg, és ahogy kiléptem a helyiségből, csak lerakta a tisztát az ágyra, és amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a szobámat?

Hiszen tegnap este azt mondta, hogy nagyon szeret valakit. Valószínűleg Eleanorról beszélt. De akkor miért mondta, hogy viszonzatlan a szerelme, hiszen együtt vannak, már nagyon rég óta. De akkor kiről beszélt? Vagy csak véletlen egybeesés műve az egész? Nem az kizárt, ennyi minden nem lehet az.

Biztos, hogy vele beszéltem tegnap este.

Louis Tomlinson

Olyan megdöbbent arcot vágyott, mint amit tőle még sohasem láttam. Talán nem ezt kellett volna tennem? Csak simán ki kellett volna sétálnom a szobájából? De nem ezt tenné a helyemben egy „legjobb barát”? Bár így belegondolva Zaynnél nem ezt tettem volna, őt röhögve otthagytam volna. De miért is aludnék Zaynnel? - gondolkodtam, miközben gyorsan beágyaztam Haroldnak.

Először arra gondoltam, hogy megvárom, de aztán rádöbbentem, hogy nem tudnék kinyögni akkor egyetlen egy értelmes mondatot sem. A legjobb barátom, és titokban életem szerelme, a nevemmel a száján élvezett el. Ez így végiggondolva sokkolt.

„-Lehet, hogy még van remény? Lehet, hogy még nincs minden veszve? Lehet, hogy mégis érez irántam valamit?” - ekkor azonban eszembe jutottak Liam mondatai:

„Vigyázz, ne táplálj túl sok reményt, nem szeretném, hogy pofára ess! Te is tudod, hogy Harold, ha éppen van rá lehetősége, minden este más csajjal fekszik le! Szerintem már észre vettük volna, ha a férfiak iránt is érez vonzalmat, hiszen 4-en férfiak élünk vele együtt!”

Hát igen! Liam volt az aki mindenről tudott!

Tudta, hogy El nekem semmit nem jelent, és, hogy igazándiból az ovis legjobb barátnőm, és semmit nem érzek iránta barátságon kívül. És Ő se irántam. Tudta, hogy a Modest! akkor találta ki, hogy mondjam azt, hogy a barátnőm, mikor egyszer véletlenül lekapott minket egy lesifotós, egy kávézóban ahol éppen szokásos találkozónkat tartottuk.

Ez jó volt ürügynek az ellen, hogy sosem volt barátnőm, és még csak azt se lehetett elmondani rólam,amit Harryről, hogy az év 365 napjában 400 csajjal feküdtem volna le. Egy idő után minden rajongónknak feltűnt volna, hogy semmi nőkkel kapcsolódó nem köthető hozzám. Bár így is voltak Larry shipperek, akik néha a lelket tartották bennem történeteikkel, mégis ott volt az ellentábor, és ők sajnos sokkal többen voltak.

És tudta, hogy hogy érzek Harold Edward Styles iránt…

Harry Styles

Mire visszaértem a szobámba, már nem volt ott.

Kicsit csalódott voltam, de valamilyen szinten megnyugodtam, hisz nem tudom mit mondtam volna, ha ott találom. Az ágyam viszont gyönyörűen be volt ágyazva.

Nagyon hálás voltam Lounak.

Nem tudtam mit kezdjek magammal, mivel még csak 7 óra volt. Aztán meghallottam a szemben lévő ajtó zárjának kattanását. Liam szobája volt, és jobb embert most nem is találhatnék.

Ő gyakorlatilag az élő naplóm. Mindent elmondok neki, beleértve Louissal való „kapcsolatomat”. Tudja, hogy már lassan egy éve nem feküdtem le senkivel, mert nem tudok másra gondolni, csak Loura.

Hogy Taylorral csak azért voltam együtt, hogy a Directionerek körében népszerűsítsük Swift kisasszonyt. Azt is tudja, hogy nagyon idegesített, alig bírtam elviselni.

És hogy mikor mindenki azt hiszi, hogy egy, vagy esetleg több lánnyal szexelek éppen egy buliban, igazából addig iszok, amíg annyira kiütöm magam, hogy gondolkodni sem tudok. Mindezt azért, hogy eltereljem a gondolataimat Róla.

Felöltöztem, gondoltam átmegyek hozzá, és elmondok mindent ami tegnap éjszaka történt. Csak arra vágytam, hogy végre elmondhassam valakinek, hogy nem bírom tovább eltitkolni az érzelmeimet, és el kellene mennem egy kis időre valahova, hogy kicsit magamra maradhassak a gondolataimmal.

Hogy tiszta fejjem eldöntsem, hogy mi legyen a továbbiakban. Ahogy kiléptem a folyosóra, meghallottam, hogy már van valaki a szobájában, és hogy elmélyülten beszélgetnek. Nem akartam megzavarni őket, de sajnos nem tudtam visszafogni a kíváncsiságomat. Az ajtajához léptem, és fülemet az ajtónak nyomtam. Egy nagyon ismerős hangot hallottam meg bentről.

-Liam, nem bírom tovább, szeretem! - mondta a számomra legszebb hang a világon. Hangja a mondat végén elcsuklott, majd meghallottam csendes zokogását. Ezek után nem bírtam tovább. Visszarohantam a szobámba, bedobáltam egy hétre elegendő ruhát egy sporttáskába, és lerobogtam a lépcsőn.

A konyhában hagytam egy cetlit, hogy sürgősen el kellett mennem, de a próbák kezdetére majd visszaérek.

Ez természetesen hazugság volt, hisz a próbák 3 nap múlva kezdődnek, de lehet, hogy annyi idő is elég.

Levettem a polcról a 3 órányira lévő tóparti nyaralóm kulcsát, majd kint beültem Range Roverembe, és sebesen elindultam.

Út közben rájöttem, hogy lehet, hogy egy jó darabig nem jövök vissza… 

4.rész Álmok

Sziasztok!

Bocsánat, hogy ilyen sokára hoztam részt. Nagyon nagyon sajnálom, csak az elmúlt napokban nagyon sok minden történt, és nem volt időm írni.

Na de akkor a részről! Ennyi idő után sem sikerül jó művet alkotnom! És még csak nem is egy hosszú darab! De nagyon remélem, hogy tetszeni fog! :)

Jó olvasást Mindenkinek! ;)

Lilly

Harry Styles

Nagyon elszomorított, hogy csak egy pillantásra méltatott, de mire is számítottam?! Ha egy kicsit is szeretne, úgy mint ahogy én, akkor biztos kimutatná. Vagy nem?!

Úgy szeretem Louist, mint még soha senkit, és szerintem még a világon senki nem szeretet úgy,a hogy én szeretem őt.

Rettentően hiányoznak azok a napok, amikor egy házban lakhattunk, bár nekem minden este óriási kísértést jelentett, hogy, ne adjak neki jóéjt puszit, hogy ne öleljem át, mikor velem aludt, hogy ne rontsak be a szobájába minden egyes alkalommal, mikor egy-egy lányt felvitt oda.

Féltékeny voltam, minden fűszálra, ami végigsimíthatott rajta, úgy ahogy én sose tehettem. De miután szétköltöztünk minden reményem elveszett. De akkor viszont egyre több olyat csinált, ami akár azt is jelenthette, hogy érez irántam valamit barátságon kívül.

Az viszont biztos, hogy bárki is az én Ismeretlenem, pont úgy hasonlóan érez a szerelme iránt, mint ahogy én Lou iránt. Egy idő után kezdett valami furcsa lenni, bár először nem tudtam mi az. Egyszer, nem tudom miért,  egyik kérdésemet úgy tettem fel ahogy Loulounak szoktam. De a megdöbbentő az volt, hogy ő pont azt a választ adta rá, amit Louis szokott. Mindez semmi volt ahhoz képest, hogy nem is szabadott volna megértenie a kérdést, mert olyan szavakat használtam benne, amiket Vele találtam ki, és még többiek sem értették őket.

 Ezt kíváncsiság képpen eljátszottam még egyszer, és pont ugyan az történt, ami az előtte lévőnél is.

A remény hal meg utoljára felkiáltással felrohantam az Ő szobájához, ahol az ajtó résnyire nyitva volt, így be tudtam nézni. Szívem hevesebben kezdett verni, mikor megláttam, hogy az ágyán ül, ölében a laptopjával. Mi van, ha…. vele beszélek?

„- Harold ne gondolj ilyen hülyeségekre! Tudod, hogy ez képtelenség! Nem is ismeri ezt az oldalt!” - szóltam rá saját magamra. De azért a vicc kedvéből, hiszen nincs tétje, megkérdeztem chatpartneremtől, hogy mi van közvetlenül mellette.

Ismeretlen-20:36:54

a kék sapim

Mikor ezt elolvastam elakadt a lélegzetem. Benéztem a szobába, hogy ellenőrizzem nem csak képzelődtem az előbb, de nem képzelődtem. Az „Ismeretlen” mellett az ágyon a kék Vans sapkája volt ledobva.

Louis Tomlinson

Valahogy nem volt valós az érzés. Hirtelen kezdett szertefoszlani az álom, és én ott feküdtem, Harry kezével a derekamon. Ilyen valóságosnak tűnőt még soha életemben nem álmodtam. Teljesen beleéltem magam, és fájt elfogadni, hogy mindaz, ami az álmomban volt, nem valós. Hogy Harry nem őrizte meg a sütijeimet, hogy nem vett nekem is olyanokat. Fájt,  hogy minden ölelése nem volt több puszta álomnál.

Óvatosan, hogy ne ébresszem fel, megfordultam, hogy lássam arcát. Olyan volt mint egy ártatlan angyalka.

Minden aggodalom, vagy idegesség ránca eltűnt róla, teljesen hibátlan volt az arca. Csendesen szuszogott, azonban legnagyobb riadalmamra megszólalt:

-Lou…. - mondta elhalóan - … szeretlek… -mondta, de nagyon olyan csendesen, hogyha nem hajolok közel az arcához, nem értettem volna. De így tisztán értettem. Ekkor azonban még érdekesebb dolog történt. Szabad kezével, amellyel nem az én derekamat ölelte, benyúlt a takaró alá, rámarkolt alsójára, és egy kéjeset nyögött. Teljesen lefagytam. Te jó ég miért csinálta ezt.

Eddig sose hallottam, hogy beszélt volna álmában, és általában mozdulatlanul aludt. És ez nem egy sima mozdulat volt.

Figyeltem az arcát, ami most ráncba szaladt, szempillái megremegtek, és egy aprót nyögött.

-Akarla… - hangja erőtlen volt, de az éjszakai csendben minden betű érthető volt. Előbbi tevékenysége újra megismétlődött, majd még egyszer, és még egyszer. Egyre erőteljesebben nyögött. Szája elnyílt, és kapkodva vette a levegőt.

Félreérthetetlen volt, hogy miről álmodik, viszont ekkor kimondta azt a mondatot amiért az életemet adtam volt.

-Igen … Szeretlek Louis! - e szavait egy minden eddiginél nagyobb nyögés követte, majd arca kisimult.

Tudtam mit csinált, nem kellett hozzá benéznem a takaró alá, sejtettem mit látnék.

Teljesen megdöbbentem. Pislogni sem tudtam. Ez még az álmomnál is durvább volt. Nagyon reméltem, hogy nem álmodtam, és nem értettem félre az elmúlt percekben történteket. Ha nem értettem félre akkor az álmom valósult meg.

De ezt ő nem tudhatja meg. Most még nehezebb lesz visszafognom magam a közelében. Ilyen gondolatok társaságában merültem zaklatott álomba.

Harry Styles

Hajnalban egy nekem nyomó test érintésére ébredtem.

Nem tudom mikor aludhattam el, csak arra emlékszem, hogy Lou azt írja, hogy egy házban lakik a szerelmével, de lehet, hogy ezt csak álmodtam? Ahogy lassan kinyitottam a szemem Loulou barna tincseit láttam meg. Miért van itt? Lehet,hogy vihar volt,és átmenekült hozzám. De jó lenne, ha minden reggel erre ébrednék.

„-Ilyenekre még csak ne is gondolj!” - korholtam magam a képtelen elképzelés gondolata miatt. Tudtam, hogy Őt sose szerethetem, nem szabad. De nem tudtam másra gondolni csak rá.

Tudtam, hogy sose vallhatom be neki, mennyire szeretem, hogy számomra csak Ő létezik.

Folyton eltöprengtem, hogy van-e értelme, és mindig azt mondogattam magamnak, hogy a remény hal meg utoljára. De mi van ha a remény már meghalt?

Hiába néztem rá bárkire, nem láttam benne semmit, nem éreztem, hogy meg kéne szereznem, hogy kell. De ha rá néztem…

Nem akartam reménytelenül szeretni, de már mindegy, túl késő ...hiszen ha hangjára gondoltam,

vagy gyönyörű kék íriszeire, egyszerűen semmi  mást nem akartam, csak életem minden hátralévő pillanatát vele tölteni.

 Aztán lassan kezdett eljutni a tudatomig a környezetem, és megéreztem a hidegen nekem tapadó alsómat. Tudtam mit tettem. Valószínűleg megint az előttem alvóval álmodtam, és az történt, mint tegnap.

Viszont most hogy fogom kicserélni az ágyneműt? Rajta fekszik, és ha felébresztem, meg fogja kérdezni, hogy mi történt, és nem mondhatom, hogy bepisiltem. Vagy talán mégis?

„-Nem fogja elhinni Harold! Nem hülye!” - dühöngtem, a saját ostobaságomon, ekkor azonban megmozdult…

One Direction - You & I

Igen igen igen igeeeeennnn!!! Vegreeeeee!!!! mar ertem miert tartott
ilyen sokaig a forgatas! Szerintem zsenialis lett! *-*

3.rész Sütemények

Üdvözletem minden Olvasómnak!

Nagyon szépen köszönöm a +1 feliratkozót, és a kommenteket! Nagyon örülök, hogy olvastok!

A mai rész szerintem egy kicsit kuszára sikeredett, de remélem érteni fogjátok. Figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ebben a részben már lesznek +18 részek(inkább +16).

Jó olvasást! ;)

xoxo Lilly

Ui.: Egy nappal később hoztam ezt a részt, mint szeretem volna, úgyhogy legközelebb kedden hozok részt, ha minden úgy alakul ahogy tervezem. Bocsiiii…. :)

Niall Horan

8 körül Hazza, mikor már egyfolytában chatelt valakivel, egyik pillanatban hirtelen felpattant, gyorsan, de mégis halkan felosont a lépcsőn. Lépteinek zaja elárulta, hogy egészen a folyosó végéig ment, majd megállt.

Biztos voltam benne, hogy Lou szobája előtt áll. Majd egyik pillanatban gyors dobogás, és láttam ahogy átfut a nappalin a konyhába, de valami nagyon fura volt rajra. Ilyen boldognak talán még soha sem láttam. A mosolya az egekig ért.

Mindenéből sütött, hogy valamitől nagyon boldog. El se tudtam képzelni mi történhetett mit csinálhatott Louis, aminek ennyire örül Göndör.

Louis Tomlinson

3 vagy 4 órán keresztül beszélgettem az idegennel, és olyan volt mintha minden problémámat tényleg átérezné. Olyan volt, mintha évek óta ismerném, mintha ismerné a gondolataim, és teljesen megértene.

Már éjfél lehetett, mikor egyszer csak már nem válaszolt, gondoltam elaludt.

Erre a gondolatra elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy Hazza elég gyakran ruhában, géppel a kezében alszik el, és mikor alszik olyan, mint egy kis göndör angyal. Már teljesen elfelejtettem, hogy valaha is haragudtam rá, és olyan vágyat éreztem, hogy elmondjam neki minden érzésemet, hogy átlopóztam a szobájába.

Égett nála az olvasólámpája, mellette ott hevert nyitottan a még világító laptopja, és ő ott feküdt ruhában, az ágya közepén. Nagyon aranyos volt, ahogy nyitott szájjal szuszogott. Gondoltam kikapcsolom a gépét, leveszem a zokniját, ugyanis utál zokniban aludni, és befekszek mellé. Ha pedig reggel megkérdezni miért vagyok ott, majd azt mondom, hogy vihar volt, és féltem. Ez eddig mindig bejött, nem is sejti, hogy igazából imádom a tomboló szelet.

Azonban ahogy végighúztam az ujjam a laptopja touchpadján egy kísértetiesen ismerős oldal ugrott fel. A beszélgetés az „Ismeretlennel”, aki most már nem is ismeretlen. Harryvel beszélgettem, úgyhogy nem is tudtam róla, és úgymond szerelmet vallottam neki!

Ez a hír teljesen sokkolt! Ezt nem szabad megtudnia véletlenül sem.

Gyorsan lefotóztam a képernyőt, hogy megmaradjon nekem emléknek, majd bezártam az oldalt, tudva, hogy az úgysem menti a beszélgetéseket. De vajon ő kiről beszélt? Vajon nekem miért nem mesélt arról a személyről, akit reménytelenül szeret?

„-Lehet, hogy te vagy az!” - ez a gondolat óriási hévvel rohant meg. Ha ez igaz lenne, valóban én lennék a világ legboldogabb embere.

„-Ne gondolj ilyenekre Tomlinson, tudod, hogy nem igazak!” - korholt le a realista énem.

Szomorúan feküdtem be a göndörke mellé, és ahogy épp magunkra húztam volna a takarót, egy kar ölelte át a derekamat, és húzott közel tulajdonosához.

Ránéztem, de szemei csukva voltak, gondoltam reflex szerűen húzott magához, amit a volt barátnőinél szokott meg. Ezektől függetlenül nagyon jól esett érintése, így boldogan aludtam el.

***

Reggel arra ébredtem, valaki simogatja az arcomat. Gondoltam Niall próbál így felébreszteni.

-Ni korán van még! Hagyj!- morogtam.

-11 óra van Hétalvó!- mondta a számomra legváratlanabb hang. Hogyhogy Harry ébresztget, ő sose szokott. Aztán eszembe jutottak a tegnap este történtek, és úgy döntöttem tettetem az alvó, mert jólesett az érintése.

-Tudom, hogy ébren vagy! Hoztam neked reggelit!- mondta, hallottam a hangkán, hogy mosolyog. Egy „Hmmmm…” nyögés közepette kinyitottam a szememet, és feltoltam magam ülésbe. Ekkor láttam meg őt. Törökülésben ült egy szál alsóban, kócos hajjal.

Nagyon beindított a látványa, próbáltam nem rá nézni, mert már így is kezdett keményedni a boxerem „rabja”.

Hogy eltereljem róla a figyelmem a tálcára néztem, és hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. A tányéron kettő rózsaszín mázas, SZÍVECSKE alakú süti foglalt helyet. Teljesen megdöbbentem, felváltva néztem rá és a sütikre. Ekkor ő felállt az ágyról, az éjjeli szekrényéhez sétált, és kivette onnan azokat a süteményeket amiket én adtam neki tegnap, amikről azt gondoltam, hogy megette. Lerakta őket az enyéim mellé, és visszaült az ágyra közvetlen mellém.

-Boo Bear mondanom kell valamit!- mondta, nagyon örültem, hogy így hív, de annak nem, hogy mondata közben vészesen közel hajolt arcomhoz. Minden centivel egyre kevesebb volt az önuralmam, csak a száját tudtam nézni.

És ekkor megcsörrent a telefonom. Még soha életemben nem haragudtam Steve Jobs-ra, de most rettentően. Harry keserűen elmosolyodott, és elhúzódott. Csak bámulni tudtam, amitől még szélesebben mosolygott, majd a zsebem felé nyújt, amitől azonnal kapcsoltam, és felvettem Pault.

-Hello Mr. Tomlinson! - mondta derűs hanggal- Ma kellene jönnötök megbeszélni néhány tisztázatlan részletet! Remélem nem baj. Akkor 1-kor az irodámban! Bye! - döbbenten emeltem el a telefonom a fülemtől. Hazza kíváncsian figyelt.

-Paulhoz kell mennünk! Szóljunk a többieknek! - sóhajtottam.

***

Megbeszélés közben Harry elég érdekesen, és számomra pedig elég izgatóan viselkedett. Beharapott ajkakkal kacsintott rám elég gyakran, a combomat simogatta, véletlenszerűen ölelgetett. De egy idő után kezdte abbahagyni, bár nekem ez vihar előtti csendnek tűnt. Olyan délután 5 körül kissé feszült hangulatban indultam haza a One Direction vidám tagjai társaságában.

Már félúton járhattunk, és kezdtem remélni, hogy abbahagyta, mikor egy gyengéd kéz érintését éreztem a combomon felfelé haladni, és vészesen közeledni a legintimebb pontomhoz.

-Hazz nem vicces! Vezetni próbálok! - förmedtem rá, de mintha meg se hallotta volna.

„-Louis nem vagy meleg! Nem indulhatsz be a legjobb barátodra!” - szóltam ugyanakkor magamra, és a dudorodó alsómra.

Ekkor azok a bizonyos ujjak körözni kezdtek dudoromon, amitől a farmerom kezdett nagyon szűk lenni.

-Harold fejezd be! - szóltam rá ingerülten. Nem akartam bevallani magamnak, de jólesett ez a fajta érintése is.

-Lou vigyázz túlmész a házunkon! - zökkentett ki Liam hangja a gondolataimból, mire beletapostam a fékbe, és amilyen gyorsan csak tudtam merevedésemtől, kipattantam az autóból és rohanni kezdtem a ház felé.

Ahogy beértem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtaját, kezdett bennem tudatosodni, hogy mi történt. De mikor lepörgettem magam előtt az elmúlt húsz percben, vagyis inkább 5 órában történteket, rettentően kezdtem magam érezni.

Hogy történhettek ezek meg velem?! Miért csinálta ezt? Úristen mi történik körülöttem?!

Gondolkodás helyett inkább levetkőztem, és beálltam a zuhany alá.

„-William nem vagy meleg! Nem indulhatsz be a legjobb barátod érintéseitől! De ha egyszer szeretem?” - gondolkodtam, miközben engedtem magamra a hideg vizet.

Ekkor egy izmos kar ölelt át hátulról, és egy meztelen test nyomódott a hátamnak.

2.rész Ismeretlenek

Szióka!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és azt, hogy máris van 2 rendszeres olvasóm  (1-re sem számítottam, nemhogy 2-re *-*, köszönöm nektek)! Meghoztam a következő rész, de sajnálom ez még mindig nem love story! Köszönöm, hogy olvastok! Sajnálom, ha egy kicsit unalmas lett az eleje, de valamiért így jött! ;)

Jó olvasást Mindenkinek! :)

xoxo Lilly

Ui.: az Ismeretlenek.hu egy chatelős oldal, ahol vadidegenekkel beszélgethetsz, de senkinek sem igazán ajánlom, mert elég undorító emberek használják!

Louis Tomlinson

„… mögém osont, megölelt, puszit nyomott a hajamba, és a kéjesen fülembe suttogta:

- Akarl…”

Gyönyörű álmomat az iPhonom ébresztője zúzta szét.

- Jaj neeee….. Elfelejtettem kikapcsolni a riasztást….- mormoltam, majd mivel tudtam, hogy úgy se tudnék visszaaludni, felültem az ágyamon. Megnéztem az órám, még csak 7 óra volt, a többiek csak órák múlva kelnek.

Elosontam a fürdőszobáig, vigyázva nehogy felébresszek bárkit is. Gyorsan lezuhanyoztam, megigazítottam a hajam, felöltöztem, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek a közeli pékségbe, hogy meglepjem Niallt egy-két fánkkal.

Ahogy kiléptem a közös házunk ajtaján, ahol a „szabadságunkat” töltöttük, készülve a következő turnéra, odalépett mellém az egyik testőröm, de elküldtem. Egy kicsi, hegyi faluban vagyunk, kora reggel van, itt nincs szükségem rájuk, nem?

Zavartalan sétám közben végig Harryn járt az agyam. Elképzeltem milyen lenne, ha a „Szerelmem”-nek nevezhetném, és ágyba vihetném neki minden reggel a reggelijét, amit közösen megennénk, aztán hevesen megcsókolnám, majd …

- Louis William Tomlinson nem szabad ilyenekre gondolnod!- korholtam saját magamat. Ekkor vettem észre, hogy majdnem túlmentem a célpontomon. Bent nagyon finom, friss sütemény illat terjengett. A kajamániásnak kinéztem valami zöld és rózsaszín mázas fánkokat, Liamnek vanilíás croisant, Zaynnek csokis mignont… és ekkor megláttam egy szív alakú csokis sütit. Azonnal kettőt kértem belőle, majd papírzacskókkal megrakodva indultam vissza.

A konyhában még csak Niall ült magányosan egy pohár tejjel a kezében, és nagyon szomorú arcot vágott. El se tudtam mi történhetett, hogy 3 órával a szokásos felkelése előtt ébren van.

- Jó reggelt Nini! Hogyhogy fenn vagy?- kérdeztem mire világfájdalmas képet vágott.

- Jó reggelt, ha már az enyém nem az. Azt álmodtam, hogy eltűnt az összes kaja a világegyetemből! Borzalmas volt!- mikor ezt mondta nagyon koncentráltam, hogy ne nevessem el magam. Leraktam elé a fánkos papírzacsit, amit boldogan kinyitott, majd teli szájjal megköszönte, és a másik fánkot is a szájába nyomta. Otthagyva a csámcsogó Niallt, elindultam kávét főzni. Miközben bögréket vettem elő, azon gondolkodtam, hogy vajon Ni miért a rémálmát „álmodta”, én pedig miért a vágyálmomat.

Zayn ekkor botorkált le a lépcsőn.

- Jó reggelt!- köszöntünk a szőkével kórusban, miközben az említett leült az asztalhoz bandatársa mellé.

- Hello srácok! Kösz Lou!- mondta még kicsit tompa fejjel mikor elétettem a kávéját, és a sütijét. Liam is nem sokára megérkezett, már csak Hazza aludt.

Elővettem egy tálcát, ráraktam egy csésze kávét, és a szívecske sütiket, és elindultam fel a lépcsőn. Az ajtaja elé érve megálltam, összeszedtem magam, hogy bármilyen szituáció is alakul majd ki közöttünk, végig visszafogom magam, és nem utalok az érzéseimre. Benyitottam.

Harry Styles

Ajtónyikordulásra ébredtem. Valaki az ágyamhoz osont és letett rá valamit. Ekkor megéreztem az ismert sampon illatot, tudtam, hogy Louis az.

- Ébresztő Hétalvó!- vetődött rám. - A kockahasadra süt a Nap!- majd felnevetett, és legördült rólam. Pedig bár maradt volna rajtam fekve. Felültem, és akkor az ölembe helyezte a nekem készített tálcát. Nem először csinálta ezt, viszont még sose kaptam tőle ilyen alakú süteményt. Határozottan és félreérthetetlenül szív alakjuk volt! Meg se tudtam szólalni a megdöbbenéstől, csak kinyögtem egy „Kösz”-t.

Abban a pillanatban láttam rajta, hogy nem ilyen reagálásra számított, megcsillant a szemében a csalódottság. Felpattant az ágyam széléről, és kiviharzott a szobámból, és pár másodperc múlva hallottam, ahogy becsapja maga mögött a bejárati ajtót.

***

Lou távozása után nagyon csendesen telt a nap. Niall-lel és Zayn-nel tévéztem, vagy gépeztem, Liam pedig olvasott valamit. A rengeteg próba után örülünk, hogy kaptunk 3 szabad napot. Állandóan, bármit csináltam, a gondolataim az éjjeliszekrény fiókomban lapuló sütikre kalandoztak, amiket nem volt szívem megenni, és Louis kirohanására. Nem értettem miért csinálta mindezt.

Körülbelül este 7 lehetet mikor visszaérkezett, elég zilált külsővel. Rám nézett, majd felrohant  a szobájába.

Louis Tomlinson

Egész nap a szállásunkként szolgáló falut jártam, és gondolkoztam.

- William mire számítottál? Arra, hogy a karodba vetődik, és azt rebegi „Szeretlek”?- kérdezgettem magamtól.

Mikor hazaértem, a nappaliban ültek mindannyian. Ahogy rá néztem, olyan késztetés tört rám, hogy megcsókoljam, mint még talán soha. Hogy nehogy megtegyem ezt, gyorsan felrohantam a szobámba. És az ágyamra vetődtem. Fél óra mozdulatlan fekvés után nem tudtam mit kezdjek magammal. Le nem akartam menni, nem tudtam volna a szemébe nézni. Így inkább bekapcsoltam a gépem, és felmentem az Ismeretlenek.hu oldalra, amit még egy hete mutatott nekem ír társam. Gondoltam jó lenne egy teljesen idegennel beszélgetni, reméltem eltereli majd a gondolataimat. Bejelöltem, hogy férfi vagyok és, mindegy milyen neművel beszélgetek. Azonnal fel is dobta az első chatpartneremet:

Ismeretlen-19:51:46

szia

Te-19:52:01

szia

tudsz valami jó ellenszert szerelmi bánatra?

Ismeretlen-19:52:18

nekem is az van

az a valaki aki nekem a világot jelenti, folyton csak szórakozik velem, miközben én mindenemet odaadnám egy csókjáért, de ő ezt észre se veszi

Te-19:52:32

sorstársak vagyunk, pontosan ugyan ez van velem is

ha szeretne én lennék a világ legboldogabb embere

Ismeretlen-19:52:56

nekem is ő a mindenem, még szerintem senki nem szeretett úgy, mint ahogy én szeretem őt

 ***

Harry Styles

Mióta Louis hazajött egy hangot sem hallottunk ami arra utalt volna, hogy ébren van. Azt gondoltam alszik.

Ni még kora délután mutatott nekem egy chatelős oldalt, az Ismeretlenek.hu-t, gondoltam felnézek rá. Beállítottam, hogy fiú vagyok, és nem érdekel hogy kivel beszélek. Beugrott az első oldal, és én kapásból köszöntem partneremnek:

Te-19:51:46

szia

Ismeretlen-19:52:01

szia

tudsz valami jó ellenszert szerelmi bánatra? …

1.rész Dear Diary!

Sziasztok!

Még soha életemben nem írtam 5 sornál hosszabb fogalmazást, nemhogy egész történetet, 

főleg nem Larry-set! 

Én imádom Larryt, nagyon megfogott a kapcsolatuk(ami nagyon remélem, hogy van),

és úgy gondoltam megpróbálom leírni a vágyam, hogy összejöjjenek!

Tényleg nem vagyok "író", valószínűleg a történetem sablonos, és nem túl tartalmas, 

vagy magával ragadó, de egy próbát úgy gondoltam megér! :)

Kérlek, ha nem szereted Larryt, főleg ha nem szereted a One Directiont

(akkor nem is igazán értem, hogy hogyan keveredtél erre az blogra), 

ne olvasd tovább ezt a blogot, mert nem fog tetszeni! 

Ha ez után az első rész után úgy gondoljátok folytassam, kérlek írjátok meg kommentben!

(2 komment után folytatom!)

Ha nem érdekel titeket (amit teljesen elfogadok, megértek), akkor ez volt az első

és egyben az utolsó része is a történetemnek!

Köszönöm, hogy ezt itt mind végig olvastad! Jó olvasást! :)

Lilly Stylinson

Ui.: Ha úgy gondoljátok, hogy folytassam, akkor elő fog benne fordulni +18-as rész is! 

Ha nem akarsz ilyet olvasni, akkor kérlek ne olvasd el azt a részt!

  

Louis Tomlinson

2014.04.14

Kedves Naplóm!

Ma mikor megpusziltam Őt óriási önfegyelemre volt szükségem, hogy csak felnevessek, és ne tegyek semmi meggondolatlant, amiből rájönne, hogy mennyire oda vagyok érte…

Hogy  mennyire szeretem…

Harry Styles

2014.04.14.

Kedves Naplóm!

Már lassan 3 éve egy banda vagyunk, és én már 3 éve reménytelenül szeretem őt! Én Harry Edward Styles vagyok, a világhírű fiúbanda, a One Direction tagja! Mindenki azt hiszi, hogy meseszép az életem, mert rengeteg rajongóm van, híres vagyok és többnyire bármit megkaphatok, amire csak vágyom… és ez alól pont amire a legjobban vágyom a kivétel!

Ha elmondhatnám neki, hogy szeretem, nem csak a legjobb barátja akarok lenni...

Hogy bár nem vagyok meleg, mégis vágyom rá…

Hogy nagyon kedvelem Eleanort és teljesen hozzáillőnek tartom, mégis néha féltékeny vagyok rá.

El megölelheti őt, kézen fogva sétálhat vele…és szeretheti. És Ő viszont szereti!

Nem tudja mekkora fájdalmat okozott ma nekem azzal, mikor egyszer csak odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra, majd felnevetett.

Ő nem tudja, hogy minden álmom az, hogy ez ne baráti "arcrapuszi" legyen! 

Ő nem tudja, hogy milyen boldog vagyok, és mekkora önfegyelemre van szükségem, hogy ne bújjak hozzá, mikor kint tombol a vihar, és Ő átjön az ágyamba aludni, mert fél egyedül. 

Nekem mindig nagyon sokat jelentett, hogy hozzám menekül, ha baj van!

Néha mikor koncerten rám kacsint, megölel, vagy csak szimplán rám mosolyog, olyan mintha talán Ő is érezne irántam valamit… de ezt valószínűleg az elkeseredettségtől képzelem!

Néha mikor megnézek egy-egy Larry Stylinson fanfictiont, és azt olvasom, hogy-

 „… egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra, majd azt suttogta:

-Szeretlek ”

-összeszorul a szívem, és elképzelem, hogy milyen lenne, ha ez igaz lenne… de hiába.

Bárcsak most Neki mondhatnám, hogy „ Szép álmokat Szerelmem!”, bárcsak jó éjt puszit adhatnék neki…

Jó Éjt Naplóm!