5.rész Liam

Sziasztok!

Nagyon nagyon köszönöm, hogy már 6 feliratkozóm van! Köszönöm nektek! Nagyon jól esik! És nagyon szépen köszönöm Pretty_girl-nek a kommenteket!

A rész még mindig a szenvedősök közé tartozik, de ígérem már ne sokáig.

És nagyon nagyon sajnálom, hogy ezt a részt is ilyen sokára hoztam, ígérem ilyen nem fordul elő többet.

Mindenkinek jó olvasást!:)

xoxo Lilly

Ui.: Azt szeretném még megkérdezni, hogy érdekel-e még titeket a történet kimenetele, vagy meguntátok, és sablonosnak tartjátok? Kérlek mondjátok meg ha igen, mert akkor nem folytatom.

Harry Styles

…megmozdult.

Egy fáradt szusszanás kíséretében lassan felült, majd maga mellé kapta a tekintetét. Engem kereshetett, mert ahogy megpillantott, elmosolyodott.

-Bocsánat,hogy felébresztettelek… - ekkor azonban kimászott az ágyamból, felém villantott egy félszeg mosolyt, majd kisietett a szobámból. Mindezt olyan gyorsan tette, hogy alig tudtam követni tetteit. Már csak arra eszméltem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Nem értettem, miért ment ki.

Erre az egyetlen logikus válasz az, hogy észrevette mi történt éjszaka, és valószínűleg most undorodik tőlem. Itt viszont megszakította gondolatmenetemet egy ajtónyikordulás. Ahogy felkaptam a fejemet Lout láttam meg kezében egy tiszta lepedővel.

Még mindig nem szólt semmit, csak mosolygott. Lerakta a tiszta ágyneműt az ágy végébe, és törökülésben elhelyezkedett velem szemben, és végre a szemembe nézett.

-Nyugi, már velem is történt ilyen, ez természetes. De ha nem emeled fel a csinos kis fenekedett a fekhelyedről, akkor nem tudom kicserélni. - miközben ezeket mondta egyre szélesebben vigyorgott, gondolom szórakoztatta a megdöbbent arcom.

Miután nem mozdultam, felállt mellőlem, az ágyam végéhez sietett, és egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a takarót. Megfogta lábfejeimet, és lassan elkezdett kihúzni azoknál fogva.

A talpam viszont, mint minden más testrészem, nagyon csikis, így a következő pillanatban már fuldokoltam a nevetéstől, amin ő is elvigyorodott. Rám mászott, a combjaimra ült, és elkezdte a hasamat csikizni. Hiába rúgkapáltam és kértem, hogy fejezze be, ő rendíthetetlenül folytatta.

-Boo …engedj el … mert megfulladok … - köhögtem, mire azonnal abbahagyta. Lemászott a lábamról, majd felém nyújtotta a kezét, és felhúzott.

-Szerintem menj, zuhanyozz, és vegyél egy tiszta alsót. - nevetett. - Addig én kicserélem ezt. - mutatott a lepedőre.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából. Mikor már a zuhany alatt álltam, és végiggondoltam az elmúlt percekben történteket jutott eszembe, hogy nem nézett a takaró alá, de tudta, hogy „gond” van.

Az arca is azt sugallta, hogy mindenről pontosan tud, mintha végig nézte volna. És egyáltalán nem fintorgott, sőt egy rezdülése sem árulkodott arról, hogy egy kicsit is undorodna tőlem, vagyis inkább a „tettemtől”.

Pedig ha engem valaki megkérne, hogy Niall egy ilyen esete után cseréljem ki nála az ágyhuzatot, biztosan nem tudnám megtenni. Pedig őt ugyanannyi ideje ismerem, mint Louis engem, és sajnos a kapcsolat közöttünk is pontosan ugyan olyan, mint ír társammal. Lou mégis megteszi nekem. Persze én is megtenném az ő esetében, de csak azért, mert mindent imádok benne, még ezt is.

De Ő miért? Csak, hogy oldja a feszültséget? Lehet, hogy most éppen csipesszel próbálkozik, csakhogy ne érjen hozzá? Vagy nem is csinálja meg, és ahogy kiléptem a helyiségből, csak lerakta a tisztát az ágyra, és amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a szobámat?

Hiszen tegnap este azt mondta, hogy nagyon szeret valakit. Valószínűleg Eleanorról beszélt. De akkor miért mondta, hogy viszonzatlan a szerelme, hiszen együtt vannak, már nagyon rég óta. De akkor kiről beszélt? Vagy csak véletlen egybeesés műve az egész? Nem az kizárt, ennyi minden nem lehet az.

Biztos, hogy vele beszéltem tegnap este.

Louis Tomlinson

Olyan megdöbbent arcot vágyott, mint amit tőle még sohasem láttam. Talán nem ezt kellett volna tennem? Csak simán ki kellett volna sétálnom a szobájából? De nem ezt tenné a helyemben egy „legjobb barát”? Bár így belegondolva Zaynnél nem ezt tettem volna, őt röhögve otthagytam volna. De miért is aludnék Zaynnel? - gondolkodtam, miközben gyorsan beágyaztam Haroldnak.

Először arra gondoltam, hogy megvárom, de aztán rádöbbentem, hogy nem tudnék kinyögni akkor egyetlen egy értelmes mondatot sem. A legjobb barátom, és titokban életem szerelme, a nevemmel a száján élvezett el. Ez így végiggondolva sokkolt.

„-Lehet, hogy még van remény? Lehet, hogy még nincs minden veszve? Lehet, hogy mégis érez irántam valamit?” - ekkor azonban eszembe jutottak Liam mondatai:

„Vigyázz, ne táplálj túl sok reményt, nem szeretném, hogy pofára ess! Te is tudod, hogy Harold, ha éppen van rá lehetősége, minden este más csajjal fekszik le! Szerintem már észre vettük volna, ha a férfiak iránt is érez vonzalmat, hiszen 4-en férfiak élünk vele együtt!”

Hát igen! Liam volt az aki mindenről tudott!

Tudta, hogy El nekem semmit nem jelent, és, hogy igazándiból az ovis legjobb barátnőm, és semmit nem érzek iránta barátságon kívül. És Ő se irántam. Tudta, hogy a Modest! akkor találta ki, hogy mondjam azt, hogy a barátnőm, mikor egyszer véletlenül lekapott minket egy lesifotós, egy kávézóban ahol éppen szokásos találkozónkat tartottuk.

Ez jó volt ürügynek az ellen, hogy sosem volt barátnőm, és még csak azt se lehetett elmondani rólam,amit Harryről, hogy az év 365 napjában 400 csajjal feküdtem volna le. Egy idő után minden rajongónknak feltűnt volna, hogy semmi nőkkel kapcsolódó nem köthető hozzám. Bár így is voltak Larry shipperek, akik néha a lelket tartották bennem történeteikkel, mégis ott volt az ellentábor, és ők sajnos sokkal többen voltak.

És tudta, hogy hogy érzek Harold Edward Styles iránt…

Harry Styles

Mire visszaértem a szobámba, már nem volt ott.

Kicsit csalódott voltam, de valamilyen szinten megnyugodtam, hisz nem tudom mit mondtam volna, ha ott találom. Az ágyam viszont gyönyörűen be volt ágyazva.

Nagyon hálás voltam Lounak.

Nem tudtam mit kezdjek magammal, mivel még csak 7 óra volt. Aztán meghallottam a szemben lévő ajtó zárjának kattanását. Liam szobája volt, és jobb embert most nem is találhatnék.

Ő gyakorlatilag az élő naplóm. Mindent elmondok neki, beleértve Louissal való „kapcsolatomat”. Tudja, hogy már lassan egy éve nem feküdtem le senkivel, mert nem tudok másra gondolni, csak Loura.

Hogy Taylorral csak azért voltam együtt, hogy a Directionerek körében népszerűsítsük Swift kisasszonyt. Azt is tudja, hogy nagyon idegesített, alig bírtam elviselni.

És hogy mikor mindenki azt hiszi, hogy egy, vagy esetleg több lánnyal szexelek éppen egy buliban, igazából addig iszok, amíg annyira kiütöm magam, hogy gondolkodni sem tudok. Mindezt azért, hogy eltereljem a gondolataimat Róla.

Felöltöztem, gondoltam átmegyek hozzá, és elmondok mindent ami tegnap éjszaka történt. Csak arra vágytam, hogy végre elmondhassam valakinek, hogy nem bírom tovább eltitkolni az érzelmeimet, és el kellene mennem egy kis időre valahova, hogy kicsit magamra maradhassak a gondolataimmal.

Hogy tiszta fejjem eldöntsem, hogy mi legyen a továbbiakban. Ahogy kiléptem a folyosóra, meghallottam, hogy már van valaki a szobájában, és hogy elmélyülten beszélgetnek. Nem akartam megzavarni őket, de sajnos nem tudtam visszafogni a kíváncsiságomat. Az ajtajához léptem, és fülemet az ajtónak nyomtam. Egy nagyon ismerős hangot hallottam meg bentről.

-Liam, nem bírom tovább, szeretem! - mondta a számomra legszebb hang a világon. Hangja a mondat végén elcsuklott, majd meghallottam csendes zokogását. Ezek után nem bírtam tovább. Visszarohantam a szobámba, bedobáltam egy hétre elegendő ruhát egy sporttáskába, és lerobogtam a lépcsőn.

A konyhában hagytam egy cetlit, hogy sürgősen el kellett mennem, de a próbák kezdetére majd visszaérek.

Ez természetesen hazugság volt, hisz a próbák 3 nap múlva kezdődnek, de lehet, hogy annyi idő is elég.

Levettem a polcról a 3 órányira lévő tóparti nyaralóm kulcsát, majd kint beültem Range Roverembe, és sebesen elindultam.

Út közben rájöttem, hogy lehet, hogy egy jó darabig nem jövök vissza…