6.rész Firework

Helloka Mindenkinek!

Hát itt vagyok… Nem igazán tudom mit mondjak, de gondolom a részen is érződni fog, hogy nem jó állapotban írtam. Ezért nem is sikerült fényesen, és ezért szeretnék nagyon nagyon bocsánatot kérni. A következőnél nagyon nagyon fogok  igyekezni! Igérem!

A rész még mindig a szenvedősek közé tartozik, de annyit elárulok, hogy a következő már nem ilyen lesz. :)

Mindenkinek jó olvasást! :)

Lilly

Ui.: Nagyon szépen köszönöm a szavazatokat a szavazóknak! *-*

Louis Tomlinson

Miután megágyaztam Hazzanak, amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobáját. Nem szerettem volna összefutni vele, mert éreztem, hogy meggondolatlan dolgot tennék. Ha most szerelmet vallanék neki, vagy megcsókolnám, mindent elrontanék. Nem akartam elveszíteni a legjobb barátom egy szerelem miatt.

Ezt a mondatot az emberek nem érthetik teljesen, mégis használják. Csak kevesen tudják milyen, mikor nem szeretheted, akiért az életedet is adnád, és aki nélkül nem tudod elképzelni a jövődet. És még ha szeretne is, sem lehetnétek soha egy pár, mert az emberek elítélnek mindenkit aki bőrszínben, vallásban, kinézetben… vagy nemi identitásban különbözik tőlük. Csak kevesen képesek elfogadni az olyanokat, mint én.

Mikor elhaladtam a zuhanyzó előtt, hallottam ahogy elzárja a csapot.

Szinte láttam magam előtt, ahogy vizes lábnyomokat hagyva maga után a tükörhöz sétál. Elképzeltem, ahogy beletúr nedves hajába, beleakasztja az ujját a törülköző szélébe, majd egyre lejjebb és lejjebb tolja, míg le nem esik a földre.

„-Ha ilyenekre gondolsz csak megnehezíted a dolgodat William! Mondjuk annál úgy se lehet nehezebb, hogy itt állsz egy olyan ajtó előtt, aminek a másik oldalán Ő áll meztelenül!”

Hogy véletlenül se legyen túl nagy a „csábítás” inkább, befutottam a szobámba. Viszont  már késő volt. A nadrágom dudorja figyelmeztetett, hogy neki már csak Harry gondolata is elég.

„-Nem ezt így nem csinálhatom tovább!” - egyetlen ötletem az volt, hogy átmegyek Liamhez. Már lassan egy éve nem beszéltem vele erről, most viszont csak ez segíthet.

Már éppen a kilincsért nyúltam mikor meghallott a fürdőszoba zárjának kattanását. Megvártam amíg léptei átszelték a folyosót, és végül elnyelte léptei zaját szobájának szőnyege. Lenyomtam a kilincset, és gyors léptekkel megközelítettem Liam szobáját, amely pontosan az Ő szobájával szemben van. Próbáltam nagyon halkan mozogni. Óvatosan benyitottam Li szobájába. Szerencsére már ébren volt.

-Jó reggelt Lou! Miben segí…?- nem hagytam, hogy végigmondja mondatát, hadarva a szavába vágtam.

-Nem akartalak ilyenkor zavarni, de nem volt más választásom! - elmondtam mi történt az elmúlt 2 napban, az üzeneteket, és az éjszakai incidenst. Nem szólt közbe, csak egyre jobban kitágult szemmel figyelt. Nem tudtam miért nem vigasztal, vagy mondja, hogy felejtsem már el Haroldot. Csak ült és nézett. Ahogy mondandóm vége felé közeledtem, egyre jobban fojtogattak az elfojtott könnyek. Akárhányszor csak kimondtam a nevét, amit ha tehettem nem gyakran tettem meg, eszembe jutott ráncba szaladt homloka, és halk nyögései.

-Liam, nem bírom tovább, szeretem! - „Mindennél jobban!” - akartam mondani, de ekkor akaratom ellenére kitört belőlem a zokogás, és nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek. Liam vállára borulva sírtam és sírtam, miközben ő simogatta a hátam, és egyfolytában mondogatta, hogy „De hiszen szeret téged!”

-Kérlekhh…. ne mondj… ilyet….- nyöszörögtem botladozó nyelvvel, miközben tovább rázott a sírógörcs. El se tudta képzelni, mekkora fájdalmat okozott vigasztalásnak szánt szavaival.

-William Tomlinson nem értettél meg! Harry egy hónapja részegen betántorgott a szobámba, leült a szőnyeg közepére, és elmondta, hogy az életénél jobban szeret téged, hogy mikor mi azt hittük, hogy éppen egy lánnyal enyeleg valahol, általában addig ivott, amíg azt is elfelejtette, hogy ki ő. De ez számára mind hiába, mert a te arcod, bármit csinál, mindig ott lebeg a szeme előtt, és mikor már a saját nevére sem emlékszik, a te nevedet még akkor is tudja. Azt mondta Te vagy a mindene.

Ezek után már nem sokat mondott, mert elájult a kimerültségtől, és a rengeteg alkoholtól. Másnap azonban biztosított róla, hogy az este elhangzott szavai, egytől-egyig igazak. Én elmondtam volna, ha egy szó váltás után nem rohantál volna mindig el.

De most már legalább tudod! És most bandatagságom által felruházott hatalmammal parancsolom, hogy szedd össze magad, menj át a szobájába, és mondj el neki mindent! - először azt hittem szivat. Megkövülten ültem, és vártam, hogy történjen valami. Ő csak mélyen a szemembe nézett, felemelte kezét, és az ajtóra bökött.

-Menj már! Ne szalaszd el az alkalmat! Menj! - a végén már kiabált. A sokk ekkor kezdett elmúlni. Végiggondolva az összes apró gesztusát, féltékenységi rohamát, ölelését, minden egybevágott. Hogyan, hogyan lehettem ekkora balfék? Hisz szerelmet vallott nem is egyszer, csak nem vettem komolyan. Minden apró jel stimmelt. De nem vettem észre, annyira elvakított a reménytelenség.

-Köszönök mindent! - mondtam, miközben felpattantam az ágy széléről. Feltéptem az ajtót, azonban egy olyan kép tárult kint szemem elé, ami teljesen megbénított. Az ajtaja nyitva volt, és hallottam Range Roverének jó ismert hangját egyre távolodni, majd befordulni az utcasarkon. Elszalasztottam életem talán utolsó esélyét…

Harry Styles

Már délután 5 körül lehetett, mikor úgy éreztem, hogy nem megy tovább. Végül nem a nyaralómba mentem. Faluról, falura mentem, de sehol nem találtam egyetlen egy szórakozó helyet sem. Úgy tűnik a hegyi kis falukban ez nem divat.

2-3 órás keresés után úgy döntöttem, inkább mégis a tóparti házamban iszom le magam. Már csak öt perc volt hátra az útból, mikor az út mentén észrevettem egy villogó táblát. A felirat egy Firework nevű bárt hirdetett. Megálltam a bár épülete előtt, és gyorsan besiettem. Bent alig lézengett egy-két részeg, ezért megnyugodtam, hogy itt senki nem fog felismerni. Leültem az bárszékre és megrendeltem az első kör vodkát, majd csak bámultam magam elé.

Egyértelmű, hogy Lou szerelmes valakibe, aki az nem én vagyok…

„-Harold! Louis normális heteró férfi, mit vártál? Ebben az időben amíg nem megyek vissza, el kell felejtenem!” - ekkor már a 3. kör vodkánál tartottam. Egyre jobban elködösödtek a gondolataim, de most nem zavart. Minden problémámat el akartam felejteni, és akár csak pillanatokra is de elképzelni, hogy Lou az enyém.

Louis Tomlinson

Térdre rogytam a folyosó közepén. Könnyeim némán folytak le arcomon. Hova mehetett? Miért ment el?

Liam jött ki utánam, megdöbbent mikor ott talált a folyosón.

-Elment, Liam elment…- nyöszörögtem. Nem akartam újra sírni, de a gondolat, hogy pont most elment, mégis erre késztetett.

-Tomlinson ugye nem azt akarod mondani, hogy hagynád, hogy csak úgy elmenjen éppen most?! Gyere!- rángatott le a lépcsőn. Lent egy cetli várt minket a konyhapulton, amelyen közölte, hogy csak néhány napra ment el. És hogy a nyaralójában lesz, de ne menjünk utána.

-Louis arra vártál mióta megismerted, hogy a tiéd legyen! És most kiderült, hogy ő is szeret! Kérlek menj utána! Nem bírom tovább hallgatni a szenvedéseteket! - mosolygott rám.

Mégis mire gondoltam? Hogy Harry itt hagyott minket örökre? Ohhh…

Kirontottam az ajtón, beültem az első kocsiba a garázsban, ami Harry Audi R8-asa volt. Bent mindennek Harold Edward Styles illata volt, ami még gyorsabb cselekvésre inspirált.

Most kivételesen örültem, hogy annyira félti a telefonját, mert még régebben megkért, hogy állítsuk be úgy az iPhone-jainkat, hogy mindig tudjuk hol van a másiké. Egy perc töltődés után ki is dobta a címet. De az nem a házáé volt, hanem egy bizonyos Firework báré.

Harry Styles

Nem emlékszem a tegnap estéből semmire. Csak annyi rémlik, hogy egymás után iszom az erősebbnél erősebb italokat, utána semmi, bár dereng valami Louról, de biztos csak a vodka miatt. Ahogy lassan kezdtem magamhoz térni először a másnaposság szörnyű íze jutott el tudatomig. Aztán, hogy sajog minden tagom, és ráz a hideg.

Ekkor megdöbbenve jöttem rá, hogy egy puha ágyban fekszek, takarók alatt és valaki simogatja a hátam.

Jajj ne... lehet, hogy annyira részeg voltam, hogy lefeküdtem egy csajjal?!

-Harry… nyugi, csak rosszabb lesz ha ilyen hirtelen mozdulatokat teszel! - ez nem egy női hang volt. Ez az a hang azé volt, akit mindennél jobban szerettem.

Louis Tomlinson

Ahogy megérkeztem Harold tartózkodási helyéhez, és besétáltam, már tudtam, hogy nem józan állapotban fogom találni. Még is megdöbbentem, mikor megláttam, hogy a földön fekszik a saját gyomrának visszajött tartalmában. Nem volt szép látvány, de nem érdekelt. Odaléptem hozzá, és kicsit megráztam vállait.

-Hazz térj magadhoz… - sejtettem, hogy ez hiábavaló próbálkozás.

-Nem fog! Még talán sosem láttam senkit aki egyszerre ennyit tudott volna inni. De nem hiszem, hogy komolyabb baja lenne, mint szerelmi bánat. Egy folytában azt hajtogatta, hogy „Úgy sem szeret!” és motyogott egy francia női nevet. Talán Louise, de nem biztos! - mondta a pultos kicsit tájszólással.

Ha Hazza nem ilyen állapotban lett volna, valószínűleg nevettem volna ezen a tévedésen, de nem volt.

Minden erőmet összeszedve felnyaláboltam, és kicipeltem a kocsimba. A mindössze 5 percre lévő nyaralójához hajtottam. Azt terveztem, hogy a Range Roverért majd holnap visszamegyek.

Miután becipeltem szobájába, levetkőztettem. Egyedül bokszerét hagytam rajta.  Hoztam egy edénybe vizet és egy csomag zsebkendőt, és lemostam arcáról a gyomortartalmát. Majd betakartam, levetkőztem, és bebújtam mellé, és lassan én is elaludtam.