2014. május 31., szombat

11.rész Drawings

Szióka Mindenkinek!
Nem tudom szavakba önteni azokat az érzéseket, amiket a kommentekkel kiváltotok belőlem. Néha csak ülök, és várom, hogy mint egy álom eltűnjenek a kedves szavaitok, de mindig maradnak. Nagyon nagyon nagyon jól esik, imádom olvasni minden sorotokat. Nem tudjátok elképzelni nekem ezek mennyire számítanak a mindennapok túléléséhez. Nem tudom elégszer megköszönni őket!
Hát igen, a rész… A fáradság, és az egyéb fájdalmak minden írástudást kiöltek belőlem. Ezt a részt nem így képzeltem, sokkal meghatóbbnak, illetve olyannak amivel majd könnyet tudok csalni a szemetekbe. De ez nem sikerült. Nagyon sajnálom, és szégyellem. Ígéretemhez híven megpróbáltam jobban írni, de nem hiszem, hogy sikerült volna. De remélem azért tetszeni fog nektek! :)
Nagyon nagyon jó olvasást!
Lilly Stylinson


Louis Tomlinson
1 hónappal később
Kitörölhetetlenül a tudatomba égett az a nap, sosem fogom elfelejteni. Életem legboldogabb és egyben legborzalmasabb napja volt. Mintha minden lassított felvételben történt volna. Ahogy meghallottuk lentről a hangot, mind a ketten megdermedtünk. Aztán léptek közeledtek a szobánk ajtajához…

-Harry vagyok, bejöhetek? - hangja szokásához híven mogorva volt. Azóta a nap óta alig szól hozzám, vagy ha mégis, akkor minden érzelem nélkül.
-Gyere… - suttogtam elhalóan, mert már úgy is nyitotta az ajtót. Az ágyamon ültem, és rajzoltam éppen, így mikor észrevett, leguggolt elém.
-Figyelj meg kellene beszélnünk a történteket. Nem akarok neked fájdalmat okozni, de tudnod kell az igazat. - nézett szemembe. Zöld íriszébe semmi érzelmet nem tudtam felfedezni.

Gyorsan magunkra kaptuk a takarót. Mint a horror filmekben, olyan lassan nyílt ki az ajtó. És mint a horror filmekben, itt is a legnagyobb rémálmom lépett be…

-Amiket akkor mondtam, többnyire hazugságok voltak.
Nem tudom mi ütött belém akkor, nem állt szándékomban ekkora fájdalmat okoznom.
Abba nem hazudtam, hogy szeretlek, de csak úgy, mint legjobb barátot. De azt hiszem, az akkori tettemmel tönkretettem a barátságunkat. 
Már nem érzek irántad semmit, még barátságot sem. - minden szót nagyon lassan és tisztán ejtett.
Szavaitól egyre kisebb és kisebb részekre törött a szívem. A gombóc a torkomban pedigegyre nagyobbra és nagyobbra nőt.
De hiszem számítottam erre, tudtam, hogy valami nincs rendben, de hogy mondhatott ilyet, ennyi együtt töltött idő után… Hogy lehet, hogy nem érzett semmit…

Tisztán emlékszem ahogy a Modest! egyik  embere felszólította Harryt, hogy öltözzön fel és menjen vele. És én ottmaradtam…

-Te … nem éreztél … semmit? - könnyek szúrták a szemem, de nem akartam sírni, még nem.
-Nem. - hangja kemény volt, és hiába bámultam gyönyörű smaragd szemeibe, nem találtam bennük semmi érzelmet, semmit ami ellent mondott volna szavainak.
-Természetesen közös pillanataink mindig megmaradnak majd emléknek, de csak kísérleteztem veled, nem gondoltam komolyan.
Nem gondoltam, hogy te komolyan fogod venni, így nem szándékosan okoztam neked fájdalmat. Sajnálom, de egyszer csak minden fájdalom elmúlik, és találsz majd valaki mást, aki viszont fog szeretni. De az nem ÉN leszek. - nyomta meg az „én” szócskát.
Hogy tudott ennyit hazudni, teljesen olyan volt mintha tiszta szívből mondta volna őket. Végig a szemembe hazudott… hogy lehettem ekkora idióta?!
Már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, szabad utat adva nekik kezembe temettem az arcomat. Szaggató kín járta át a testem, és éreztem ahogy a szívem kettéhasad. Semmit nem akartam többé tudomásul venni, semmit a világon… 
Legszívesebben a csillagos égig ordítottam volna a fájdalmamat, és hogy jobban szeretem mindennél, de nem tudtam. Belül viszont sírva ordított a szívem.
Csak tompán érzékeltem, ahogy kinyitja az ajtót.
-Isten veled Louis! Vigyázz magadra!- utána akartam kiáltani, hogy jöjjön vissza, szükségem van rá, de nem tudtam.
Elment, elment Ő, akit mindennél jobban szerettem…

Liam Payne
Másnap
Fogalmam sincs honnan tudták meg, hogy Lou és Harold szeretik egymást, de bárkitől, azt most gond nélkül megfojtanám.
Tegnap Harry összecsomagolt és elment, délután pedig megjött a Management és elmondták, hogy bár nem bomlik fel a One Direction, kötetlen ideig elhalasztanak mindent, minden koncertet, fellépést…az életünket… mert Harold nem akar velünk tovább együtt „dolgozni”.
Ennél nagyobb bántást el se tudtunk volna képzelni, hisz a testvérünkként gondoltunk rá. De most mindennek vége, most már csak egy hazug idegen.
Louis egész éjszaka zokogott, nem engedett be magához. Haroldnak adta a szívét, ő elvette, összetörte, és félholtan eldobta Lout magától, megfosztotta minden érzésétől...
Nem mosolygott, nem nevetett, már nem az a vicces ember volt, mint régen. Csak lehajott fejjel jár, kel a lakásban…és sír és sír…




Louis Tomlinson
Az idő múlik, bár fájdalmasan lassan. A másodpercmutató minden kattanása kín.
Kettő lehetőségem van. Vagy érzem az elviselhetetlen fájdalmat, amitől minden pillanatban úgy érzem, hogy összeroppanok.
Nem éreztem még ekkora fájdalmat soha életemben. Fájt gondolkozni, hiszen minden gondolatom körülötte forgott.
Nem tudtam elképzelni a levegővételt nélküle, hiszen Ő jelentette nekem az éltető oxigént. Fáj nélküle a létezés.
Vagy pedig kizárok mindenféle érzést, és csak lebegek a semmiben. Általában az utóbbit választom. Csak próbálok létezni nélküle.

Eltelt három hónap, de a fájdalom napról napra csak rosszabb. Az idő megy tovább, és nekem is vele kell tartanom.
Elköltöztem a többiektől és Skóciába mentem. A többiek nem akarták, mert ha nem szóltak rám otthon, nem ettem, sőt semmit nem csináltam, de nem is volt mit.
A magány viszont hátha begyógyítja a sebeimet, bár ha meglátok bármit ami rá emlékeztet, felszakadnak újra és újra.
Minden este az álmokba menekültem sírva, és reméltem, hogy reggel úgy ébredek, hogy mindent elfelejtettem… de természetesen, ez sosem sikerült.
Hiába, nem tudtam volna tovább olyan helyen élni, ahova Ő előtte betette a lábát, túl nagy fájdalmat okozna.
Mindent elvitt magával, kivéve egyik pólóját, amit óriási szerencsétlenségemre én találtam meg, és mikor megéreztem a Harry illatot, olyan heves sírógörcs fogott el, hogy majdnem megfulladtam a saját könnyeimben. A srácok nem tudtak velem mit csinálni, megvárták amíg belealszok a sírásba, és akkor felvittek a szobámba, a pólót pedig megsemmisítették.

Először gondolkoztam az öngyilkosságon, de amíg tudom, hogy ő él, addig én is akarok. Nem kívántam már a halált, nem akartam fájdalmamban ordítani. 
Csak hiányoztak a felgyorsult szívdobbanásaim, amiket mellette éreztem. Már nem akartam semmit, nem érdekelt, ha nélkülem boldog… Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, akitől életem minden pillanata függ, hiszen nekem nincs olyan, hogy egyetlen. Ment nekem ő lett volna az. Az egyetlen, csodálatos.
Hiába, nem látom őt soha, de soha többet.

A fiúk néha meglátogattak, meggyőződtek róla, hogy rendben vagyok-e. Egy idő után már képes voltam tettetni, hogy minden rendben, de mosolyogni örökre elfelejtettem. Eltűntek azok az izmaim, amik régen a számat mosolyra húzták.
Egy kis lakást vettem meg, egy aranyos kis kerttel. Két hét után találtam benne egy kis eldugott szobát, ami a padlásról nyílt, valószínűleg ezért nem vettem észre előbb.
Ezt berendeztem rajzszobának.
Minden falat átfestettem fehérre, és elkezdtem telerajzolni a falakat, vagy pedig lapokra rajzoltam, amiket aztán a falra ragasztottam.
Az elején még nagyon béna voltam, de 2 hónap alatt, úgy hogy minden nap ezt csináltam, kezdtem  belejöttem. Minden rajz Őt ábrázolta, úgy ahogy én emlékeztem rá, mosolygósan.

A szeme mindegyiken úgy ragyogott, mint miután megcsókolt… Sose tudom elfelejteni, milyen érzés volt mikor ajka az enyémhez ért. Nem, nem vagyok rá képes.

Már nem sírtam, nem volt hozzá erőm, csak rajzoltam és rajzoltam. 
Minden érzésemet rajzolásba fojtottam, nem vágytam semmi másra, csak rá, és ezek a rajzok segítettek, hogy arca minden egyes szögletére emlékezzek.

13 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon jo lett!!*--*
    Es szerintem igy is eleg szomoru lett:( de tetszik, nagyon jo:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziiii! *-* Sajnálom most csak ilyen telt tőlem! :(

      Törlés
  2. Oh, nagyon jóó, csak szomorúú, bár most megfojtanám Harryt amiért azt mondta, hogy végig átverte Louist:D
    A Harrys rajz a tied vagy vki másé? Mert nagyon király *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és én is egyet értek veled, bár én tudom mi a folytatás! <3 ;)
      Sajnos ez nem az enyém, bár nekem is van! Lehet hogy majd egyszer megmutatom! ;)

      Törlés
  3. Megkeresem Harryt és megverem. Ajj, szegény Louis:c
    Nagyon jó lett csak kár, hogy ilyen szomorú.:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hogy írtál, örülök, hogyha tetszett! *-* :*

      Törlés
  4. Hello! Tegnap kutakottam és rátaláltam blogodra, nagyon tetszik, ügyes vagy :) Csak így tovább, várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen úristennnn úristtteeennnn..... Vaaaaaa...... Uuuuuuuuuu..... TE JÓ ÉGGGG!!!!!
      Dreamy Girl... nem ezt nem hiszem elllll..... U u u uuuuuuu......
      Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon örülök, higy tetszik, te jó ég Dreamy Girl-nek... Vaaaaaa.... *---* <3
      Nagyon nagyon nagyon köszönöm!!!! *-----* :3

      Törlés
    2. Azt hiszem szívinfartust kapta! Nem ezt nem hiszem elllll..... Sikítva ugrottam a barátnőmm nyakába! Urrriiiistteeennnn nem hiszem el, hogy Greamy Girl olvassa a blogomat! Vaaaaaa.... Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon kösszzztöönömmmm!!!! *---* <3

      Törlés
    3. Ez nagyon kedves tőled! :3 Köszönöm! :$
      Szeretnélek meglepni egy díjjal, mivel nagyon ügyes vagy és megérdemled! :3
      http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/p/dijak.html

      Törlés
    4. Ooooooooooohhhhh...... Úristennn.... nem tudom elmondani mennyire örültem neki! Vaaaaaaaaa..... Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! <3 *---*

      Törlés
  5. Kedves Lilly!

    Elolvastam. Egy szuszra. Nagyon, nagyon, nagyon aranyos, amilyen Te is vagy!!!
    Szeretem, hogy nincs benne erőszak, ahogy az érzéseikről írsz, és a váltakozó nézőpontokat is. Kíváncsian várom, hogy mi történik ezután. Szegények annyit szenvedtek már, remélem végre igazán összejönnek.
    Nagyon várom a kövit!! Fel is iratkoztam.

    sok puszi: Becca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vaaaaaaaaaa...... Te jó isten.... Wooowwwww..... NEM, 1000%, HOGY CSAK KÉRZELŐDÖK! BECCA... TE JÓ ÉG... *---* Nagyon nagyon nagyon nagyon... úristen, nem tudom elmondani, mennyire megtisztelve érzem magam olvasod a blogomat, ez nagyon nagyon nagyon hihetetlen számomra! Imádlak olvasni, és bár nem ismerlek, mégis mint személyt is imádlak! Vaaaa....
      Nagyon nagyon nagyon köszönöm, sietek ahogy tudok! *-* <3

      Törlés